Mondom és nem csinálja


                                        

Az emberi nyelvet tanítani kell! Pont úgy, mintha mi idegen nyelvet tanulnánk! 
A kutya képes megtanulni szavakat, de hosszú hónapok, rendszeres foglalkozás kell ehhez. Ám nem a beszéd, irányítja! Főleg nem kölyök korban, alig elválasztva a kutya családjától. 
Ezért a hármas egység kezdetben:
Vezeted az orránál fogva,  vagyis az ételszagával motiválod, kelted fel az érdeklődését, adod a testjeleket, hozzáérsz, mutatod, ránézel, ő visszanéz, és ehhez kapcsolódik a hang, nem a szöveg, de a hangsúly, ami fontos!

Hogyan tanulunk idegen nyelvet? 

Többnyire rámutatunk egy tárgyra és mondjuk a szót, vagy az adott cselekvéshez kapcsoljuk a szót.  Majd ismételjük, memorizáljuk, majd ismételjük és memorizáljuk.  Egészen addig, amíg gondolkozás nélkül, reflexszerűen jön az idegen szó is, a tárgynál, a cselekvésnél.

A KUTYÁNÁL UGYAN ÍGY TANÍTJUK A SZAVAKAT!
Megmutatjuk a helyes pozíciót, pontosan ugyan azt ismételjük, amíg reflexszerűvé nem válik a cselekvés.  NAGY különbség, hogy az embernél van hosszú távú emlékezet, a kutyánál viszont nincs!  Így nem a gondolat, de a reflex vezeti!
Ezért kell mindent úgy csinálni, egyformán és pontosan, hogy reflex szerűvé váljon a cselekvés . Majd az adott pozícióhoz egy szót is kapcsolunk hogy arra a  hangra, azaz vezényszóra mindig azt a cselekvést hívjuk elő!

Az időben adott jutalom, ami rögzíti az adott cselekvéshez a szót is! 

A feltételes reflex csak így tud kialakulni!
A szó zuhatagból a kutya semmit nem ért! Ezért felesleges folyamatosan mondogatni a vezényszavakat és szózuhataggal sürgetni, vagy biztatni a kutyát a feladat végrehajtására.

A legelején nem is használok semmilyen szót, csak rádicsérek a kutya ösztönös tevékenységére, amit motivációval, a falat mozgatásával érek el! Nekem ez természetes módon megy, hiszen jól ismerem a kutyákat, tudom mire hogyan reagálnak.

Példaként a labda visszahozását említhetem. Apróságnak tűnik, de a "titok" a részletekben rejlik. 

Amikor eldobom, a labdát a kutya akkor fogja felén hozni, ha elfordulok, és más irányba mozdulok! Hiszen szoros a kapcsolatunk és követni akar egyrészt, másrészt azt látja, hogy nem veszélyeztetem az ő "zsákmányát”!
Indul, felém jól van okos vagy, mondom elégedett hangsúllyal, és amikor odaér ismét dicsérem. Örülök, hogy a szájában a labda, tárgy, nem akarom eresztetni! Azt később tanítom. Majd ha 20-ból 20-szor mindig visszahozza, akkor kap az egészhez vezényszót.
Akkor tanuljuk az egész játékhoz a szavakat, hogy a majdani kiképzés kezdetére az is rögződjön!  Minden gyakorlatnál, tanulandó feladatnál így teszek!

Vagy említhetjük a behívást is.
Nem felé megyek , de távolodok tőle , ha azt szeretném, engem kövessen , azaz jöjjön oda hozzám . Hiszen a mama kutya nem hívással veszi rá a követésre , hanem azzal ,hogy irányt mutatva neki elindul határozottan a "cél" felé. A kölyök meg követi. A követés ösztöne erősebb, mint parancsszavakra hallgatva engedelmeskedni!

Miért írtam ezt le?
Az utóbbi években nagyon sok film, TV műsor foglakozik a kutyaneveléssel, a kutya viselkedészavarának helyrehozásával.
Általánosnak mondható, hogy a legtöbb baj, viselkedészavar, a helytelen nevelésből fakad. 
Mitől lesz helytelen egy nevelés? 
Attól, hogy a kutyáról, mint állatról sokszor gondolnak mást az emberek, mint ami a valóság.  Túl sok emberi tulajdonsággal ruházzák fel őket, kölyökkutyákról azt képzelik olyanok, mint a gyerekek. Beszélnek hozzá, megmondják, hogyan viselkedjen és akkor azt tudni is fogja. Megtévesztő, hogy a kölyökkutya figyelmes, érdeklődő és látszólag azonnal végrehajt dolgokat, amit mondunk neki. Azaz, képes végrehajtani valamit, amit kitartóan ismételgetünk. Ez még nem a "megtanult" viselkedés, amit minden helyzetben és azonnal végre fog hajtani, ha beszélünk hozzá.

A kutya nem szóból ért, más nyelven kommunikál és másként tanul.  

Nincsenek megjegyzések: