Figyelem, koncentráció

Kilenc és tizedik hét között. Egyre többet és többet tanulnak. Más és más környezetben is lehet gyakorolni velük. A biztos pont én vagyok és a mindenhol fellelhető ismerős szagok.
A két testvér , hasonlóan, de nem egyformán reagál az új környezetre, új szituációra. Figyelmük még rövid ideig tartható fent , kell a folyamatos megerősítés. Megerősítés = dicséret, jutalomfalat.
Ez koncentrációt, figyelmet kíván az  ember részéről, neki kell kialakítani, hogy a kutya figyelmes és koncentrált legyen! !
A pici gyakorlatok , mind mind a tanulás része. Nem az ül, meg a fekszik, nem is a "kiképzés" része a legfontosabb ebben a korban.
Sokkal inkább a közös "munka", a közös tevékenység, tanulás, figyelem, koncentráció.

Szoros kötődés kialakítása, hiszen a kölyök, akar az embernek megfelelni, de ezt kutya módra teszi. Ő nem gondolatolvasó, nem emberi ésszel gondolkozik, nem tudja, hogy mi mit szeretnénk. Meg kell értetni vele, mi az ami jó, mi az ami helyes viselkedés! 
A nekünk tetsző viselkedést meg kell erősíteni ! Jutalmazni, dicsérni !
A nekünk nem tetsző viselkedést figyelmen kívül hagyni !  Ilyen fiatal korban ne a tiltásra, büntetésre koncentráljunk!
Annak is meg van a szerepe és helye, de előbb "építeni" tanítani kell a kutyát, meg kell ismertetni  az ember szabályaival. Sokan követik el azt a hibát, hogy csak a hibás viselkedésre reagálnak , folyamatosan tiltanak, a jót meg tudomásul veszik. Azt gondolják, hogy a kutya tudja mi a "jó" és mi a "rossz" viselkedés.
Nem tudja ! 

Bár értelmes, gondolkozó, érzelemmel bíró lény,  de nem emberi értelemmel, érzelemmel bír, ő egy kutya! 
Most még kölyök kutya ! Nevelésre, tanításra, támaszra szorul. 
Ne egy elképzelt ideál kép szerint formáljuk, tanítsuk, de korának és képességeinek megfelelően!A vizsga, a formagyakorlatok lehet az iránytű.
Megmutatja nekünk, milyen feladatokban "mérettethetjük" meg a felnőtt kutyát , szakemberek előtt.
Aki sportolni , vizsgázni "munka kutyázni" szeretne csak akkor lesz eredményes, ha tisztában van a követelményekkel és a kiképzési technikákkal. A világ nagyon előttünk jár.

Ám a hétköznapi életben is kell a vonalasság, pontos és gyors végrehajtása feladatoknak! Ezért tanítjuk koncentrálni, hogy a figyelmét egyre hosszabb és hosszabb ideig magunkon tudjuk tartani!

Labda visszahozása


Amikor szívesen játszik , nagyon érdeklődik a labda után, de azzal elszalad, és nem hozza vissza, vagy nem adja át, van egy nagyon egyszerű tipp: Kettő egyforma labdát használjunk. Gurítsuk el az egyiket, a kutya boldogan veti magát a guruló zsákmány után, megszerzi és bekebelezi. Mi ne akarjuk elvenni tőle, de egy közös játékot kínáljunk fel neki. 
Kezdjünk el a másik labdával játszani, és ha a szájában a másik labdával felénk jőve érdeklődik a másik labda iránt, játszunk tovább a labdánkkal, mintha nem is érdekelne minket, ő mit csinál. Egyszer csak el fogja engedni a saját labdáját és a miénk kerül az érdeklődése középpontjába, amivel mi meg is jutalmazzuk, oda dobjuk neki! 

Hamar felismeri a szabályt, hogy a játékát nem elszerezni akarjuk, de másikat adunk neki! Ne beszélj eközben a kutyához, el is fordulhatsz! Játssz önfeledten a saját labdáddal! Később, mikor ő maga ajánlja fel a labdát, azaz hozza és köpi ki eléd, már könnyű az "ereszd " vezényszót megtanítani neki. Abban a pillanatban ahogyan kiköpi elhangzik az "ereszd" és kapja is a másik labdát jutalmul! 
Nézd a videót! Az ötlet a kutyák viselkedésének megfigyeléséből ered ! 

A  kölyökkutyák játéka adta az ötletet (nem most és nem én találtam ki) régen használjuk ezt a technikát a kiképzésben. 

Én most ,csak levideóztam két kutya játékát , ahol ösztönösen ezt a cselt alkalmazzák. Nézd és lásd, hogyan kommunikálnak egymással a kutyák.
Csere-Bere


Nem a gyengeségünket árulja el, de az eszünket dicséri, ha „cserével” tanítjuk ezt a feladatot. ( is)
Hiszen a kutyanyelvet érti a kutya! Amikor az ő nyelvén magyarázzuk a kívánt feladatot, hamarabb tud a „kedvünk szerint működni!”



Az apport tanítása







Majd újabb módszerek....



 


Miért is mond köszönetet Edgar Scherklnek ?


 ... és még sorolhatnám, gyűjthetném a további videókat , módszereket, amik csak picit térnek el a tanításban. Az eltérés abban van, hogy az embernek melyik területre kell helyezni a hangsúlyt, mi az ami nagyobb feladatnak látszik. Amelyik kutya önként és dalolva szalad a tárgyért, azt felveszi és felénk is hozza , majd kérésre át is adja , nyilván csak a formai dolgokra kell tanítani. Ilyenek az őstehetségek. Ám ők sem csinálnak mindent maguktól, csak egy kicsit kevesebb töprengést okoznak a gazdának.
 "Tudja magától, nem is kell tanítani"   ( ritkán adódik ilyen kutya , mert amikor a "legenda " mögé nézünk, mindig kiderül, hogy valaki megtanította , csak mi nem láttuk , nem voltunk ott a tanítás kezdetén) 2012.12.04.

Az apport készség

Ezt hívjuk apport készségnek.


Szeret cipelni, birtokolni . "Ösztönös" nem "belenevelt" képesség. Ezzel a képességgel született, de természetesen " tanulnia" is kellett. " A környezet hatása az örökölt hajlamra ....." - olvashatod a kiképzéssel foglalkozó szakirodalmakban. Azaz a tanulás, már az alomban elkezdődik. Lehetőséget kell adni a kölyköknek, hogy a benne rejlő képességek kifejlődhessenek. Ezeket az "ösztönös" képességeket használjuk a nevelés, kiképzés során. Természetesen a kevésbé jó apport készséggel rendelkező kutyát is meg lehet tanítani az apport gyakorlatokra, de sokkal, de sokkal több idő alatt, türelmes, kitartó munkával és gyakorlással. Az ellenkezője is igaz.A jó apport készségű kutyát meg el lehet rontani, le lehet szoktatni a tárgyak cipeléséről , annak visszahozásáról.
Zsákmányolni ( ennivalót szerezni- tehát vadászni) a zsákmányt megtartani ( az ennivalót megenni-vagy  a másik kutya elől elrejteni, biztos helyre cipelni ahol nyugodtan megeheti, született, ösztönös ragadozó viselkedés). Ami tanult és ezt az anyjától tanulja, hogy a bot, a fa, a rongy mind-mind "zsákmány" hiszen az anyja nem tud vadászzsákmányt hozni nekik, mert háziasított kutyaként nem vadászik. Miért maradt meg ez az ösztön, képesség mégis? Azért mert az ember megőrizte, megtartotta, a maga hasznára fordította ezeket a képességeket, tulajdonságokat. Véletlenszerűen vagy tenyésztéssel , szelekcióval , ezeket a tulajdonságokat, képességeket fejlesztette, erősítette, vagy gyengítette. "Munkára" használta a kutyát.  Majd amikor a napi EREDETI munkára nem volt lehetőség , TALÁLT MÁS TERÜLETEKET ahol a kutyát maga mellett tarthatta. Így alakultak a különböző fajták, köztük a rottweiler is. Szolgálati kutyaként, majd sport kutyaként vizsgafeladatok modellezik az "életet. "   Vizsgafeladat az "apport tárgy " SZABÁLYOS BEHOZATALA ÉS ÁTADÁSA, de az apport készségnek nagy hasznát vesszük a kutya játéka, lefárasztása során is. 

Mi történik a videón? : Sétáltunk. Belebotlott ebbe a fába. Felkeltette az érdeklődését , felvette és azonnal "haza"  indult vele ( biztonságos , ismerős helyre szerette volna vinni hiszen az utca idegen hely, nem a természetes közege) . Amit én tettem, hogy nem akadályoztam meg, nem szóltam hozzá, csak követtem.  Nem akartam mindenáron megfogni a pórázt sem, csak hagytam, hadd húzza. Néha hátranézet , látta követem, amikor befordult a sarkon szóval is  megdicsértem, de utána  is szó nélkül követtem. ( volt nálam fényképezőgép , ezért tudtam rögzíteni az eseményt) , de nem én irányítottam, csak "jutalmaztam" a kutya viselkedését. Megálltunk a kapuban, ami zárva volt. Nyitottam a kaput, a kutya várt, majd amikor szabad volt az út, felcipelte a botot a lépcsőre és ott elégedetten letette. Rám nézet, én megsimogattam , okos, mondtam neki kedvesen és adtam még egy sajtkockát is megerősítés képen. Majd bementünk a lakásba, ahol ivott, evett. Majd betettem a boxba , hogy azt is szokja. Tudtam, hogy elég fáradt ahhoz, hogy egy kis időt eltöltsön ott, nagyobb háborgás nélkül. 
Így tanul a kutya pozitív megerősítéssel :)) A "jó" viselkedésre jutalmat kap, az általa "felkínált" viselkedéshez kötjük később a "vezényszót".  ( persze csak igen leegyszerűsítve , egy pici részt kiemelve a tanítási elvből)
Itt egy másik "megoldás" .Elcsíptünk valamit, amit a kutya önmagától tesz és azt szerettük volna ismételtetni vele, a videó felvétel kedvérért . Nem sikerült , de nem adtuk fel. Próbálkoztunk, így-úgy, több módon próbáltuk rávenni a kutyát az apportfa cipelésére. Mikor már lemondtunk róla, Bibi felvette az apportfát és elindult vissza a szobába vele.


Felugatás

Mielőtt elkezded tanítani, ismerd meg a módszert , olvasd el ! 

Az IPO őrző-védő ágazat első gyakorlata a fürkészés, állás, felugatás , így a tréningek is így épülnek fel. 

"A heccelés stílusa:
A segéd lehetőleg mindig nyugodtan és passzívan viselkedik. Ez a kutyánál fokozott aktivitást vált ki. Ő határozza meg, hogy mi történik. A kutya dolgozik a segéddel, nem a segéd a kutyával.  "

"Kényszermentes őrző-védő:
Így gyakorolva nincs szükség kényszerítésre, az eresztés gyakorlatnál. A kutya megtanulta, hogy a segéd csak akkor lesz ismét aktív, ha ő eresztett. Nincs engedetlenség, hiszen parancs sincs.
Pozitív beállítottság:
A kutya szívesen ereszt, nem kell kényszert alkalmazni. Nyugodtan és tiszta fejjel, mégis motiváltan és energikusan tud így dolgozni. "
Fogás, terhelés, palánk mögül támadás, eresztés
Másik módszer rábírni az ugatásra, hogy kikötve, a területvédő ösztönét kihasználva csaljuk ki az ugatást. Mennél magabiztosabb a kutya, annál nehezebben sikerül ugatásra bírni. A háttérből hallatszó kutyák nem ugatnak fenyegetően, csak izgalmukban „csaholnak”. Ők már ismerik ezt a szituációt, de mivel nem velük dolgozik a segéd, azt jelzik izgatottan, hogy szívesen csatlakoznának , ők is részt vennének a harcban. 
 
"Aktivitás: 
A kutyában azt az érzést keltjük, hogy Ő kontrollálja, hogy mi történjen a pályán. Minden gyakorlat úgy van felépítve, hogy a kutya legyen az, aki kiváltja az akciókat. 
Hagyományosan a kutyát a zsákmány átengedésével jutalmazták meg. A zsákmányt a kutyavezető ismét elvette, és ha a segéd készen állt, folytatódott a gyakorlat. Dildei szerint ezen változtatni kell, mert így a kutya csak védekezik, ahelyett, hogy cselekedne, csak reagál. 
Ahhoz, hogy a kutyát cselekvésre bírjuk, másképp kell felépíteni a tréninget. 
A kutyának lehetőleg sok kontrollt kell adnunk. A zsákmánnyal jutalmazott kutya addig tarthatja a szájában azt, amíg szeretné. A segéd addig visszahúzódik és várja, amíg a kutya elejti a kart. Annyi időt ad a kutyának, amennyi csak kell ahhoz, hogy önként letegye a kart. Amint ez megtörtént, a segéd visszatér a kutyához és folytatja a munkát. Ez a kutyának hatalmat ad és cselekvésre készteti. Nem csak védekezik, hanem a kar eleresztésével provokálja a segédet. Lépésről lépésre kialakul a kutyában az érzés, hogy ő irányítja, hogy mi történik a tréning során. Ez arra ösztönzi a kutyát, hogy önként átadja a kart, ahelyett, hogy a zsákmányért harcolna. Ez egy nagy előny. 

Kényszermentes őrző-védő: 
Így gyakorolva nincs szükség kényszerítésre, az eresztés gyakorlatnál. A kutya megtanulta, hogy a segéd csak akkor lesz ismét aktív, ha ő eresztett. Nincs engedetlenség, hiszen parancs sincs." Ha nem olvastad el pótólhatod , kattins a bővebben szóra !😃(2012.10.16.)
  Bövebben

Támadás

Fórumos kérdés:
"üdvözlök mindenkit egy kérdéssel fordulok hozzátok. 
Van egy 12 hónapos kan rottweilerem, nagyon régóta tanítom, eddig sikerült gyönyörűen együtt dolgozni,séta póráz nélkül lábnál, ülés, fekvés, állás, helyben maradás, behívás, jobbra-balra át, hátra arc, apport, támadás parancsszóra, gazdavédés parancs nélkül - nyugodt és megbízható még idegen emberek közt is, ok nélkül SOHA nem ugatott, vagy kapott hozzá senkihez.

DE semmilyen  fajta kutyát nem tud tolerálni, a kitöréseit meg tudom fékezni de nem tudom leszoktatni róla. Tanítás közben úgy 30-40 perc és sok fékezés meg parancsszó után megtűri a másik kutyát de ha ismét egy idegen kerül a képbe minden kezdődik elölről. Ajánlották többen a szeges illetve az elektromos nyakörvet, de ez a kutya személyiségéből venne el, és lévén szó, egy a saját magam illetve a család számára, őrző-védő kutyáról, ezek eleve elutasítva. 

Kérdésem az hogy van-e erre valami módszer ezt korrigálni vagy a kutya jelleméből adódóan ez így fog maradni? 
Megjegyzem ezt leszámítva 100 százalékosan meg vagyok elégedve mind a kutyával mind pedig a teljesítményével. Köszönöm előre is!
Ezek a problémák úgy 7-8 hónapos korában kezdődtek el, addig nem volt baj és a viselkedése sem volt különösebben domináns más kutyákkal szemben. 4 hónapos koráig tömbházba nőtt fel, velem, jött mindenhova , meg 1 hónapos se volt mar vittem magammal, ott volt az autóban, a lakásban, a munkahelyemen, az irodámban, a kocsma teraszán mindenütt. Inger gazdag környezetben volt és ez így van mai napig is, kisebb korában más kutyásokkal jártunk össze, közös sétáltatások, programok. 

A problémák később kezdődtek el, egyre dominánsabban lépett fel. Ha a másik kutya behódol akkor nincs baj, elfogadja, csak hogy ez nem mindig van így. A probléma az hogy a kutya oktatás mára már kamu tudománnyá vált mint a pszichológia vagy a "természetgyógyászat", annyi ember véli magát szakértőnek és annyi téves információt kap az ember kutya nevelés szempontjából, hogy egész egyszerűen elvesz az ember köztük. Épp ennek elkerülése érdekeben csatlakoztam ehhez a fórumhoz.
Köszönöm a linket és a válaszát, arra kérnem ha bármi további információt talál, írja meg."
a válasz : 

Kedves Levente!
Próbáltam egy kicsit tovább gondolni ,  mi lehet a baj nálatok, hiszen azt írod, a korai szocializáció nem maradt el.
Bár én azt olvasom ki a második hozzászólásodból, hogy nagyon korán elválasztottad az anyjától és a testvéreitől, ha négy hetes kortól vitted magaddal mindenfelé.  Közös sétáltatások, programok az jó dolog, csakhogy ebben a korban a saját korosztályával kell játszani, birkózni, megküzdeni ezért azért, hogy a gátolt harapás és az egyéb szociális viselkedés kialakulhasson. 

3-4 hónapos korban van a rangsorfázis, ahol a kicsi kutya már mutogatja az erejét.  Látványosan "őrködni " kezd, nem mindenkivel barátságos , vadidegeneket bizalmatlanul fogadja , domináns pózt vesz fel , esetenként ugat .

Kutya csapatban rendre átvenné az irányítást , az inzultusokra visszaszól. Morgás, harapás- ami csúnya hang kíséretében fogcsattogtatás inkább, mint tényleges harapás. Azt írtad, nem volt különösebben domináns , akkor még kezelhető volt, le lehetett állítani. Bizony a rottweiler tulajdonosok zöme szereti az ilyen viselkedést és ebben erősíti meg a kutyát. Így teljes önbizalommal, egyre többet enged meg magának. Nálatok is így alakult. Kezdetben tetszett a harcias viselkedés, de aztán már olyan erős lett a kutya, hogy nem sikerült megfékezned.( nyugodtan cáfold ha nem így volt)  

Ilyenkor a környezet azt a tanácsot adja, hogy le kell nyomni, le kell „ verni” a kutyát , de ez nem jó megoldás. Az ideges , nyugtalan , agresszív hangulatban levő kölyök, növendék, még idegesebb lesz, egyre dühösebben támad. 

Ezt nézd meg. 

A póráz használat !!!!! Arra koncentrálj!  A feszülő pórázból eredő plusz  erő, ami támaszt ad a kutyának, nem fékez, de még hevesebb támadásra sarkal!

Tudom, azt nem éreznéd biztonságosnak , hogy elengeded a pórázt, de egy átmeneti megoldás a laza póráz és a nyugalom gyakorlása.

Keresgéltem, keresgéltem, hátha találok a sajátjaimban valami harcolós, támadós videót, de nem igazán leltem. Nem mintha a mi kutyáink sose lépnének fel agresszívan, csak azt jellemzően nem videózom, és azonnal beavatkozom. Egészen pontosan nem hagyom, hogy kialakuljon a balhé, az őrjöngés. 
Kamasz és fiatal korukban nyesegetem és felnőtt korukra a fegyelem, az irányítás által, nem jönnek izgalomba a másik kutyától. Legalábbis oly módon, hogy én azt ne tudnám megakadályozni.

Ezt a videót találtam, ezzel talán megvilágítom a későbbi mondandó, lényegét.


A végére koncentrálj, amikor a két kutya „összeszólalkozik”. 
Vajon miért? 
Azért , mert nem szereti a ,másik kutyát? 
Azért, mert ártani akar neki?
Nem! 
Azért, mert a sorozatos ingerek ezt hozzák ki belőlük! Ha ebben a pozícióban elengednék, a két kutyát mi történne? 
Összeverekednének?
Össze!  
Ha elkezdenék a gazdik húzni, vonni, mérgesen fegyelmezni, szemben állva egymással, közömbösségre bírni, megnyugodnának?
Nem.
Még idegesebbek , feszültebbek lennének! 
Akkor mi a teendő?  

Az amit látsz. Nem látsz szinte semmit? Az a jó! Pedig ott van a megoldás. 

Egy pici figyelmeztető negatív inger a pórázzal, elfordítás eltávolodás egymástól, a figyelem, más irányba terelése.

Na de, hogyan? Hallom a kérdésed, hiszen az enyém  olyankor nem is figyel rám!
Hiába mondom neki,  nem csinálja!

ITT A FOLYTATÁS húzd az egeret a szövegre!

Fórumos kérdés 2010. blog bejegyzés 2012. 09. 


Viselkedészavar- Hogyan lehet leszoktatni?

Hogyan tudnám a kutyámat leszoktatni? –és itt a gazdik óhaja következik, mely viselkedésről is kellene leszoknia a kutyának.
Ezek az elmesélt  viselkedések, ösztönös kutyareakciók, amik azért tudnak „rossz” szokássá alakulni, mert a gazdi figyelmetlen, vagy helytelen elvárásokat támaszt a kutya felé.  Amikor valamiről „leszoktatni” akarunk egy kutyát, már kialakult, tanult, számunkra kellemetlen viselkedés rögzült. Ezeket a viselkedés elemeket többnyire mi magunk erősítjük meg a kutyában, azzal, hogy nem korrigálunk az első alkalmakkor, vagy hibásan rá is dicsérünk a nem kívánt viselkedésre.
- Hiszen már tudja, mindig így csináljuk!Tegnap is ,meg majdnem mindig úgy csinálja , de időnként megmakacsolja magát és hiába mondom nem hagyja abba.
Vagy, a másik gyakori vélekedés gazda részéről,-
Tudja,  de látom rajta, hogy  direkt nem úgy csinálja, szórakozik velem, vagy átakarja venni a falkavezérséget. 
A kölyök kor, az első hat hónap! Bármennyire is okos és értelmes a kutyánk, még nem tudja, még csak tanulja az ember szabályait, az ember elvárásait!  Most még a természetes kutyaösztönök működnek, a kutyát ért erősebb inger a döntő, nem a parancsnak, kérésnek való megfelelés! Persze az okos kutya jelzi, mit szeretne, de a gazdik többnyire nem értik, leginkább félreértik, félremagyarázzák a kutya reakcióját. Sok idő, amíg az ember ráhangolódik a kutyára, bár vannak sokan, akik ösztönösen ráéreznek a helyes megoldásra. Írások tucatjai szólnak a kutyanevelésről, de olvasva másként képzeljük el, mint ahogyan a gyakorlatban működik. Nem tudom, mi marad ki az írásokból, vagy mi az a részlet ami érthetővé teszi egy egy probléma megoldásának módját. Élőben, a kutyával és a gazdával, könnyebb megoldást találni. Ott azonnal látható, ki mit csinál. Azaz a kutya reakciójára, hogyan reagál a gazda. Ennek ellenére újból és újból megpróbálom a lehetetlent, írásban leírni, hogyan korrigálható a kutya viselkedése.
Az én tapasztalatom, az, hogy a gazdik későn reagálnak, egy megtörtént „rossz” eseményt büntetnének, azt szeretnék, hogy a kutya belássa, milyen helytelenül viselkedett! Ez álom, édes álom! A kutyának ilyen belátó képessége, erkölcsi érzéke nincs!
A kutya a jelenben él. Ami most van, ami inger akkor éri arra reagál. KUTYAKÉNT reagál!
Használja a testét, a hangját. Szóval testjeleket és hangjeleket ad. Amikor az ember nem reagál ezekre az apró jelekre, az okos kutya tovább megy és felhívja magára a figyelmet! Hogyan? Izgatottan ugrál, rángat, harap, ugat, …már amelyik temperamentumos. Amelyik nem az meg, lehangoltan áll és az emberek azt képzelik szégyelli magát és megszeppent, mert rossz volt.
Megoldás?
Gondold, végig mit csinálsz rosszul? Hol veszíted el az irányítást a kutya felett? Mitől lehet türelmetlen, vagy izgatott?! Miért nem vagy képes lecsillapítani az izgatottságát, mikor más esetben sikerülni szokott? Mi a fizikai határod, amikor testi erőfölénnyel próbálkozol? Milyen belső energiákkal rendelkezel, amivel a kutyát mentálisan is „kézben tudod tartani „ ?
Fontos szabály, hogy a kutya azt nem tudja értelmezni, mit nem szabad, a feladatot úgy érti meg, ha mindig arra kap megerősítést, amit szabad. A tilos dolgokért mindig, azonnal büntetés jár! Viszont, ami az ember szerint „tilos”, az a kutyánál természetes, ösztönös viselkedés lehet, amit tanítással nem lehet kitörölni, csak elfedni valamennyire. Ezért a kutya megváltoztatása helyett, az energiákat a céltudatos, a kutya korához igazított nevelésre kell fordítani. A mostra koncentrálva, a jövő érdekében.
Csak a felnőtt ( 2-3) éves kutya lehet  fegyelmezett, jól nevelt eb, aki a filmekben látott viselkedésminták alapján képes az emberrel együttműködni. 
A kölyök kor után, a növendék kor(kamaszkor) 6-12 hó, majd a fiatal kor 12-24 hó jön és csak ez után  a felnőtt kor! Az első másfél év egy nagyon intenzív tanulási szakasz, hogy utána még tíz év felhőtlen kapcsolat legyen .

Juj, nagyon harap!

                             

IDÉZETTEL KEZDEM A TÖRTÉNETET, - két jellemző felvetés más gazdiktól :

"Most lesz 8 hetes a kis kutyám lassan két hete hogy nálam van próbálom keményen fogni de nem egyszerű kis kan! ha valami nem tetszik neki vissza morog és harap is keményen! mit lehet ilyenkor tenni mert gondolom az se jó ha sűrűn kikap?"
"Persze ez csak játék neki, de félek, hogy később amikor már erősebben harap, és a fogai is nagyobbak lesznek, akkor majd nem lehet neki ez ügyben parancsolni..."

Ebben a korban, még természetes kutya viselkedés , hiszen ha az alomban marad ezt tanulta volna éppen. Hogyan kell kommunikálni, harcolni, meddig mehet el és mikor kell feladni, azaz visszavonulni.
Nem kemény kézre van szüksége, de határozott nevelésre, irányításra, amit az ő nyelvén kell elmondani neki. 
A "harc" csak még nagyobb harcot szül. 

Azt, hogy a te szabályaidat tiszteletben kell tartania, most tanulja, ami kb, 4 hónapos koráig elhúzódhat. Ha rosszul teszed, rosszul neveled, még tovább!

A zsákmányszerzés, játékos harc , a rangsor kialakítása........A szoros kötődés kialakítása az első lépés, biztosítva neki a felszabadult játékot, amit a fajtatársaival játszana!

Olyan sokszor leírtam már, hogy unom ismételni, de muszáj.  Nincs miért előre aggódni!

Természetes élettani jelenség, amit ebben a korban az anyján és a testvérein gyakorol, ott éli ki, a fogak használatát. 

A harapás erejét  a játék során tanulja meg szabályozni. 

Harap, és erre a többi kutyától normális kutya reakciót kap. Nem jujgatást és szisszenést, fájdalmas hangot. Sírás, vagy jajgatás is lehet, de ekkor számíthat a többiek további agreessziójára! A gyengét el kell távolítani! Ez a határozott kutyaösztön! Amikor a kutya határozottan vissza szól, kiáll "önmagáért" , akkor tisztelni fogják az erejét és a rangsor beáll. 

Az embernek sincs más dolga, mint kiállni önmagáért, megmutatni a kutyának, hogy ki az erősebb, ki a vezető! 

AZ EMBER, az eszétől, az iránytó képességétől vezető, nem a fizikai erő a döntő! Nem leverni, legyőzni kell a kölyök kutyát.
Mindenki azt gondolja, hogy a rottweiler harapási kedvét meg kell szüntetni, le kell győzni!
De akkor hogyan a bánatban fog munkavizsgán, vagy bármilyen őrző-védő munkában helyt állni???? Hiszen kölyök korában csak arra tanítja az ember, hogy harapni tilos! -akkor nem is fogja tudni mikor lehet!

A GÁTOLT HARAPÁS négy hónapos korára kialakul, ha nem növeled az agresszióját az állandó korlátozással tiltással, büntetéssel. 

Másik kutyával való játék, labdák, rongyhurkák, hatalmas séták, elterelik a figyelmét a harapdálásról! 
( 2012. 07. 02. )


Kiegészítés az íráshoz. 2018. 

A játékos harc kivitelezéséhez, tudni kell irányítani a kicsi kutyát. Úgy kell játszani, hogy ne legyen dühös, de azért harcoljon és nyerjen! Viszont, ne kerekedjen fölénk!
Ezért nem jó, ha fáj a harapása, mert akkor önkéntelenül is sebezhetők leszünk, egy idő után meg durvák a kölyökkel. Ennek megelőzésére védő kesztyű, vagy egyéb védő ruhában kezdeményezzük ezt a játékot. Jó tudni azt a trükköt hogyan éreztessük a kutyával, hogy mi erősek és céltudatosak vagyunk.

Ez a trükk az anatómia ismerete.
A kutya fej két fő részből áll, a koponya és az orr rész csontjai. Az orr álcsontból és álkapocs csontból áll, ebben vannak a fogak. Az álcsont mozdulatlan, az álkapocs mozog (az álkapocsban vannak az alsó fogak) Ezért ha az álkapocs csontot enyhén lenyomjuk, a kutya nem tud harapni, hiszen felülről nem tud rázárni a kezünkre. Az álcsontot nem tudja akarattal mozdítani, azt csak az ál kapoccsal teheti. 
Szóval játék közben, ha nagyon harap, nem elrángatjuk, elhúzzuk a kezünket, de betoljuk a kutya szájába, enyhén lefele tartva az álkapcsát. Így helyben tartjuk , nem tud csípni , fogát nagyon bele  mélyeszteni a karunkba! 
Megszűnik a harapás, de lehet, egy picit vergődik, tiltakozik a kutya. Addig tartjuk lent enyhe kényszerrel, amíg megnyugszik, feladja a küzdelmet, akkor gyorsan elengedjük, felállunk, dobunk neki labdát, plüss állatot, hecc bőrt, vagy adunk juti falatot.
Nem hergeljük fel a kutyát, nem feszítjük túl! Csak annyit játszunk ilyent, amíg nálunk az irányítás! Napi egy "harci" játék bőven elég.
Van, hogy minden igyekezetünk ellenére túlpörgetjük a kutyát, nagyon nem akar leállni néhány ilyen huzakodás után. Akkor ott kell hagyni, helyére zárni, küldeni, mert fáradt, azért pörög.
Amikor kutyatársaságba is megy, ezek a játékok már nem szükségesek, hiszen nem kell pótolni semmit.
Hat hónapos kortól, meg a segéd játszhat vele harci játékot, a KUTYAISKOLÁN, A gazdának már nem kell. A gátolt harapás 4 hónapos korra kialakul egyébként, ha jól neveljük.

Bevezetés az őrző-védő munka rejtelmeibe



Nem kell tanítani, hogy kövesse a mozgó zsákmányt és elkapja azt. Ezt "ösztönösen" tudja. Az ő zsákmányszerző ösztöne azonnal bekapcsol ! Érdeklődik, mert figyelmes, reagál mert nincs gondja sem az idegen környezettel, sem az idegen szituációval. Reakciója gyors, mert temperamentumos , akarja megszerezni a zsákmányt, törekszik rá, húz, mert egészséges, erős növendék kutya, jó felépítéssel, jó lábakkal.

A zsákmányt nem csak követni, de megragadni, halálra rázni, de megenni kell!  Aztán időnként meg is kell harcolni a finom falatokért, a család többi tagjával, vagy egy idegen betolakodóval. Ez részben ösztönös, részben tanult viselkedés, amit már az alomban, az anyjától, majd az apjától tanul!  Ez van az ösztöneiben, ezzel születik a kutya. Amikor az őrző-védő munka alapjait lerakjuk, ezeket a természetes ösztönöket hívjuk elő.Itt az alapoknál, azt tanulja, hogy a rongy,  majd a kar zsákmányként funkciónál. Lehet és kell hatásosan használnia a fogát, ami szintén ösztönös tevékenység, megragadni, megharapni! AGRESSZIÓ! Mely nélkül a kutya nem maradt volna életeben!

A következő lépés a tanulásban, hogy meg kell küzdeni ezért a zsákmányért, hogy az övé lehessen, akár egy emberrel is. Mennél dominánsabb, határozottabb a kutya, annál erősebben akarja birtokolni a megszerzett zsákmányt, azt akár küzdelem árán is megtartani!Harci ösztön, védőösztön, terhelhetőség, kitartás, megnyugvási készség.......
Ezeket a természetes képességeket hívjuk segítségül, hogy kiképezzük. A kiképzés végén képes lesz  vezényszóra, jelre, akcióba lépni! A vizsgarend szerinti őrző-védő ágazatban egy ritualizált küzdelmet láthatunk a zsákmányért.   A különböző formagyakorlatok során a kutya képzettsége és az ösztönös képessége láthatóvá válik. Látja, aki szakértő szemmel nézi, bírálja.
Ezen őrző-védő munka során, amire tanítani kell, hogy akkor és ott, abban a szituációban, az általunk kívánt módon és formában vegye fel a harcot az emberrel ! MAJD! Amikor felnőtt lesz. 

Amit mindig hangsúlyozni kell és sarkalatos kérdés, a sokat emlegetett ösztönös képességek, amitől a kiképzés könnyebbé, nehezebbé, vagy esetleg sikertelenné válik!
" Szeretnék néhány fejtegetést tenni. Most kutyánk kiképzésének alapjairól van szó, figyelembe véve a kutya jelleme, természete iránti követelményeinket. 
Hogy egy kutyát haszonkutyának képezünk ki, feltétele a jellem képe, csak ez teszi lehetővé, hogy elkezdjük a kiképzést. Itt feltétlen kell az egyes kutyákat jellemük szerint diferenciálni, mert csak a képessége után válik a kutya, különböző területen használhatóvá. Ez azt jelenti, hogy nem mindegyik kutya tud védőfeladatot ellátni és ezekhez nem biztos, hogy kiképezhető. Így olyan esetekben, ahol a kutya nem örökölt bizonyos adottságokat, hiába igyekszünk a kiképzéssel"-így hangzott ez régen és így hangzik ez ma is, csak valahogyan az alap tézisek "elfelejtődnek"  Kiképzési technikákkal , tanított "őrző-védő" munkát mutatnak be a kutyák."Olyan mintha őrizne és védene" Ha a látvány az, akkor már jó is, vélekednek sokan :))

Mennyire nincs így, azt láthatjuk a különböző rendezvényeken felvezetett kutyákon, olvashatjuk sok-sok cikkben és hallhatjuk munkakutyás berkekben.

Neki minden képessége meg van arra, hogy ki tudjuk képezni valódi őrző-védő feladatra. Persze ha akarjuk , ha van olyan segítségünk, aki segítő emberként , segédként ebben segít nekünk.  Olyan segéd, aki érti és szereti a rottweilert, látja, nem csak nézi az adott kutyát, és nem csak egy betanult koreográfiát akar eljátszatni velünk.
Nézd meg ezt is, hogy mennyire ösztönös! Húzzák, vonják, birtokolni akarják. Melyikük adja föl?!

Behívás, ha jól megalapoztad

Kölyök kutyánk az 5-7 hónapos kort elérve egyre inkább önállóbbá, magabiztosabbá válik, amikor is bizony a gazdának is nagyobb találékonyságra van szüksége. Azonban ha az alapokat jól leraktuk, akkor a kölyök számára szinte automatikussá válik, hogy hívásra visszaszaladjon, ezt próbáljuk megtartani. Ebben a korban a kölyök behívhatóság egyre inkább tekintélyalapúvá válik, tehát ne feledkezzünk meg a helyes rangsor megtartásáról sem!
Rendre elkövetett hiba, hogy a hívó szó folyamatos ismételgetésével "könyörgünk" vagy mérgesen, haragosan emelt hangon utasítjuk a kutyát, hogy jöjjön hozzánk.  A kutyának egyik esetben sem jó test és hangjeleket adunk! 

Ha könyörgünk, akkor a gyengeségünket áruljuk el , és ha a kutya nem elég motivált, azaz érdekesebb az amivel eddig foglalatoskodott, úgy sem jön. A mérges, emelt hangú utasítás, meg pont az ellenkezőjét jelenti a kutyának , mint amit el szeretnénk érni!  A felnőtt kutya, az anya kutya, vagy az apa kutya, amikor feszesen kihúzza magát, szigorúan néz és még morog is -azt mondja a kölyöknek = "ne közelíts, maradj távol"! Tehát a kutya családban eddig tanult viselkedéssel ellentétes jeleket adunk, amikor szigorú, mérges  arckifejezéssel arra várunk, hogy a kutya hozzánk jöjjön! Pont úgy járunk, mint amikor az idegen nyelvet nem értő emberrel elkezdünk kiabálni ! Szavunkat nem érti, de azt igen, hogy egyre ingerültebbek vagyunk! 


Van, hogy a falat helyett labdát, játékot kell használni, de akkor is fontos, hogy csak akkor kapja meg a labdát, ha hozzánk ért! Amint hozzánk ér dicsérjük, okos +falat.  Érintsük meg , tartsuk magunk mellett egy pillanatra, ha kell a nyakörvét fogva ne engedjük tovább menni. Ám hamar engedjük tovább,  futás játszani, vagy mehetsz szóval feloldva a feladat alól!  



A behívás alapelvei itt is ugyanazok, azzal a különbséggel, hogy ritkán hívjuk, de akkor viszont követeljük meg, hogy visszajöjjön!A parancsszót szintén lehetőleg egyszer adjuk ki, ha nem jön, akkor mindenképpen cselekednünk kell:"-részlet Szita Boglárka Behívás http://ebgondolat.net/cikkek/

A két videó felvétel között 4 hónap telt el.
Közbe jött egy tüzelés , amikor a napi séták elmaradtak. Meg elmaradt a behívás gyakorlása, mert Izi önállóságra való törekvése, szelektív hallása, azt eredményezte, hogy Móni nem merte elengedni. Pórázon "sétáltak". Ezt nem hívhatjuk sétának , ha a kutyánk  egy energikus, lendületes , domináns kutya, aki szereti uralni a környezetét. A trükkök, a szép szó ilyenkor csak olaj a tűzre, rottweilerünk hamar észreveszi a gyengeségünket és mire észbe kapunk dönt helyettünk. Vagyis azt csinál, amit ő akar.

Csakhogy ez nem tartható állapot, kényelmetlen és sok vita is származhat belőle, ha "neveletlen" a kutyánk. Rendre elszalad és a hívó szóra nem reagál. Részben bosszantó, de a kutyára nézve is veszélyes lehet. Ezért előkerült a hosszú póráz, a mi meg hosszabított kezünk. Nem büntetésként használjuk, "csak" korrigálásra. Add egy biztonságot nekünk és a kutyának "szabad" mozgást biztosít, ami korlátozott ugyan, de mégsem egyméteres pórázon vontat végig minket a "séta" alatt. Szóval a tíz méteres póráz a mi hosszú kezünk , azzal tartjuk ellenőrzésünk alatt a kutyát. Hiszen pont akkor van gond a behívással, ha kiskorában elmulasztottuk megtanítani neki, hogy hívásra,szóra azonnal jönnie kell. Bizony jutalomfalat nélkül is! Hiszen akkor van kész, akkor megtanult bármilyen feladat, ha motivációs eszköz nélkül velünk együttműködik a kutya ! Csak szóra is végrehajtja a feladatokat. 

Ismételjünk ! Behívás (vezényszava: gyere -hozzám)

Válasszunk a behívás tanulásához, olyan időszakot, amikor nincs körülöttünk semmilyen zavaró tényező. Tágas terület, forgalomtól távol, bekerített kutyafuttató a legjobb hely a gyakorláshoz. 

Csatoljuk fel a hosszú pórázt, engedjük játszani, szimatolni, a hosszú pórázt akár a földre dobjuk,  húzhatja maga után. Egy kis idő múlva készüljük fel a behívásra! Vegyük a kezünkbe a pórázt, kezünkben a falat is, hívjuk magunkhoz a kutyát a szokásos hívószóval.  
Ha hívásra a kutya vonakodna felénk jönni, a pórázkezelésével (kellően erős figyelmeztető  rántással) segítünk neki a helyes irány megtalálásában. Majd ha, elindul felénk kedvesen biztatjuk, gyere, gyere, oké , jó ! Érezze a kutya, hogy nagyon szeretnénk, ha odajönne egészen hozzánk. 
A videón látható labda eldobás és visszahozás, egy levezető játék, kitölti a behívás , a kötelező feladatmegoldás közötti időt.  Adunk teret a kutyának a szimatolásra, de amit elvégezte a dolgát, "kiolvasta" a friss szagokat, a sétát átváltjuk közös tevékenységgé!
Együtt sétálunk, nem egymás mellett, vagy ki erre, ki arra.  Én szimatolni nem tudok, így pici feladatokra veszem rá a kutyát.  Láb mellett megy, labdát dobálok, labdát kerestetek, pici akadályokat ugrunk át ( amit a séta hely, terep lehetővé tesz) Helyben maradás, ül, fekszik , elbújok megkeres......

Ne csak akkor hívjuk, ha haza indulnánk és pórázra szeretnénk venni! Hívjuk "csak úgy" a "játék" kedvéért. Itt Ági megfogta Cintát, én elsétáltam, Viso csak jött velem:) Hívtam , labdával is motiváltam a gyorsabb szaladásért, meg a plusz feladatok végrehajtásáért. ( 2012.02. 11.)