Támadás

Fórumos kérdés:
"üdvözlök mindenkit egy kérdéssel fordulok hozzátok. 
Van egy 12 hónapos kan rottweilerem, nagyon régóta tanítom, eddig sikerült gyönyörűen együtt dolgozni,séta póráz nélkül lábnál, ülés, fekvés, állás, helyben maradás, behívás, jobbra-balra át, hátra arc, apport, támadás parancsszóra, gazdavédés parancs nélkül - nyugodt és megbízható még idegen emberek közt is, ok nélkül SOHA nem ugatott, vagy kapott hozzá senkihez.

DE semmilyen  fajta kutyát nem tud tolerálni, a kitöréseit meg tudom fékezni de nem tudom leszoktatni róla. Tanítás közben úgy 30-40 perc és sok fékezés meg parancsszó után megtűri a másik kutyát de ha ismét egy idegen kerül a képbe minden kezdődik elölről. Ajánlották többen a szeges illetve az elektromos nyakörvet, de ez a kutya személyiségéből venne el, és lévén szó, egy a saját magam illetve a család számára, őrző-védő kutyáról, ezek eleve elutasítva. 

Kérdésem az hogy van-e erre valami módszer ezt korrigálni vagy a kutya jelleméből adódóan ez így fog maradni? 
Megjegyzem ezt leszámítva 100 százalékosan meg vagyok elégedve mind a kutyával mind pedig a teljesítményével. Köszönöm előre is!
Ezek a problémák úgy 7-8 hónapos korában kezdődtek el, addig nem volt baj és a viselkedése sem volt különösebben domináns más kutyákkal szemben. 4 hónapos koráig tömbházba nőtt fel, velem, jött mindenhova , meg 1 hónapos se volt mar vittem magammal, ott volt az autóban, a lakásban, a munkahelyemen, az irodámban, a kocsma teraszán mindenütt. Inger gazdag környezetben volt és ez így van mai napig is, kisebb korában más kutyásokkal jártunk össze, közös sétáltatások, programok. 

A problémák később kezdődtek el, egyre dominánsabban lépett fel. Ha a másik kutya behódol akkor nincs baj, elfogadja, csak hogy ez nem mindig van így. A probléma az hogy a kutya oktatás mára már kamu tudománnyá vált mint a pszichológia vagy a "természetgyógyászat", annyi ember véli magát szakértőnek és annyi téves információt kap az ember kutya nevelés szempontjából, hogy egész egyszerűen elvesz az ember köztük. Épp ennek elkerülése érdekeben csatlakoztam ehhez a fórumhoz.
Köszönöm a linket és a válaszát, arra kérnem ha bármi további információt talál, írja meg."
a válasz : 

Kedves Levente!
Próbáltam egy kicsit tovább gondolni ,  mi lehet a baj nálatok, hiszen azt írod, a korai szocializáció nem maradt el.
Bár én azt olvasom ki a második hozzászólásodból, hogy nagyon korán elválasztottad az anyjától és a testvéreitől, ha négy hetes kortól vitted magaddal mindenfelé.  Közös sétáltatások, programok az jó dolog, csakhogy ebben a korban a saját korosztályával kell játszani, birkózni, megküzdeni ezért azért, hogy a gátolt harapás és az egyéb szociális viselkedés kialakulhasson. 

3-4 hónapos korban van a rangsorfázis, ahol a kicsi kutya már mutogatja az erejét.  Látványosan "őrködni " kezd, nem mindenkivel barátságos , vadidegeneket bizalmatlanul fogadja , domináns pózt vesz fel , esetenként ugat .

Kutya csapatban rendre átvenné az irányítást , az inzultusokra visszaszól. Morgás, harapás- ami csúnya hang kíséretében fogcsattogtatás inkább, mint tényleges harapás. Azt írtad, nem volt különösebben domináns , akkor még kezelhető volt, le lehetett állítani. Bizony a rottweiler tulajdonosok zöme szereti az ilyen viselkedést és ebben erősíti meg a kutyát. Így teljes önbizalommal, egyre többet enged meg magának. Nálatok is így alakult. Kezdetben tetszett a harcias viselkedés, de aztán már olyan erős lett a kutya, hogy nem sikerült megfékezned.( nyugodtan cáfold ha nem így volt)  

Ilyenkor a környezet azt a tanácsot adja, hogy le kell nyomni, le kell „ verni” a kutyát , de ez nem jó megoldás. Az ideges , nyugtalan , agresszív hangulatban levő kölyök, növendék, még idegesebb lesz, egyre dühösebben támad. 

Ezt nézd meg. 

A póráz használat !!!!! Arra koncentrálj!  A feszülő pórázból eredő plusz  erő, ami támaszt ad a kutyának, nem fékez, de még hevesebb támadásra sarkal!

Tudom, azt nem éreznéd biztonságosnak , hogy elengeded a pórázt, de egy átmeneti megoldás a laza póráz és a nyugalom gyakorlása.

Keresgéltem, keresgéltem, hátha találok a sajátjaimban valami harcolós, támadós videót, de nem igazán leltem. Nem mintha a mi kutyáink sose lépnének fel agresszívan, csak azt jellemzően nem videózom, és azonnal beavatkozom. Egészen pontosan nem hagyom, hogy kialakuljon a balhé, az őrjöngés. 
Kamasz és fiatal korukban nyesegetem és felnőtt korukra a fegyelem, az irányítás által, nem jönnek izgalomba a másik kutyától. Legalábbis oly módon, hogy én azt ne tudnám megakadályozni.

Ezt a videót találtam, ezzel talán megvilágítom a későbbi mondandó, lényegét.


A végére koncentrálj, amikor a két kutya „összeszólalkozik”. 
Vajon miért? 
Azért , mert nem szereti a ,másik kutyát? 
Azért, mert ártani akar neki?
Nem! 
Azért, mert a sorozatos ingerek ezt hozzák ki belőlük! Ha ebben a pozícióban elengednék, a két kutyát mi történne? 
Összeverekednének?
Össze!  
Ha elkezdenék a gazdik húzni, vonni, mérgesen fegyelmezni, szemben állva egymással, közömbösségre bírni, megnyugodnának?
Nem.
Még idegesebbek , feszültebbek lennének! 
Akkor mi a teendő?  

Az amit látsz. Nem látsz szinte semmit? Az a jó! Pedig ott van a megoldás. 

Egy pici figyelmeztető negatív inger a pórázzal, elfordítás eltávolodás egymástól, a figyelem, más irányba terelése.

Na de, hogyan? Hallom a kérdésed, hiszen az enyém  olyankor nem is figyel rám!
Hiába mondom neki,  nem csinálja!

ITT A FOLYTATÁS húzd az egeret a szövegre!

Fórumos kérdés 2010. blog bejegyzés 2012. 09.