Az apport készség

Ezt hívjuk apport készségnek.


Szeret cipelni, birtokolni . "Ösztönös" nem "belenevelt" képesség. Ezzel a képességgel született, de természetesen " tanulnia" is kellett. " A környezet hatása az örökölt hajlamra ....." - olvashatod a kiképzéssel foglalkozó szakirodalmakban. Azaz a tanulás, már az alomban elkezdődik. Lehetőséget kell adni a kölyköknek, hogy a benne rejlő képességek kifejlődhessenek. Ezeket az "ösztönös" képességeket használjuk a nevelés, kiképzés során. Természetesen a kevésbé jó apport készséggel rendelkező kutyát is meg lehet tanítani az apport gyakorlatokra, de sokkal, de sokkal több idő alatt, türelmes, kitartó munkával és gyakorlással. Az ellenkezője is igaz.A jó apport készségű kutyát meg el lehet rontani, le lehet szoktatni a tárgyak cipeléséről , annak visszahozásáról.
Zsákmányolni ( ennivalót szerezni- tehát vadászni) a zsákmányt megtartani ( az ennivalót megenni-vagy  a másik kutya elől elrejteni, biztos helyre cipelni ahol nyugodtan megeheti, született, ösztönös ragadozó viselkedés). Ami tanult és ezt az anyjától tanulja, hogy a bot, a fa, a rongy mind-mind "zsákmány" hiszen az anyja nem tud vadászzsákmányt hozni nekik, mert háziasított kutyaként nem vadászik. Miért maradt meg ez az ösztön, képesség mégis? Azért mert az ember megőrizte, megtartotta, a maga hasznára fordította ezeket a képességeket, tulajdonságokat. Véletlenszerűen vagy tenyésztéssel , szelekcióval , ezeket a tulajdonságokat, képességeket fejlesztette, erősítette, vagy gyengítette. "Munkára" használta a kutyát.  Majd amikor a napi EREDETI munkára nem volt lehetőség , TALÁLT MÁS TERÜLETEKET ahol a kutyát maga mellett tarthatta. Így alakultak a különböző fajták, köztük a rottweiler is. Szolgálati kutyaként, majd sport kutyaként vizsgafeladatok modellezik az "életet. "   Vizsgafeladat az "apport tárgy " SZABÁLYOS BEHOZATALA ÉS ÁTADÁSA, de az apport készségnek nagy hasznát vesszük a kutya játéka, lefárasztása során is. 

Mi történik a videón? : Sétáltunk. Belebotlott ebbe a fába. Felkeltette az érdeklődését , felvette és azonnal "haza"  indult vele ( biztonságos , ismerős helyre szerette volna vinni hiszen az utca idegen hely, nem a természetes közege) . Amit én tettem, hogy nem akadályoztam meg, nem szóltam hozzá, csak követtem.  Nem akartam mindenáron megfogni a pórázt sem, csak hagytam, hadd húzza. Néha hátranézet , látta követem, amikor befordult a sarkon szóval is  megdicsértem, de utána  is szó nélkül követtem. ( volt nálam fényképezőgép , ezért tudtam rögzíteni az eseményt) , de nem én irányítottam, csak "jutalmaztam" a kutya viselkedését. Megálltunk a kapuban, ami zárva volt. Nyitottam a kaput, a kutya várt, majd amikor szabad volt az út, felcipelte a botot a lépcsőre és ott elégedetten letette. Rám nézet, én megsimogattam , okos, mondtam neki kedvesen és adtam még egy sajtkockát is megerősítés képen. Majd bementünk a lakásba, ahol ivott, evett. Majd betettem a boxba , hogy azt is szokja. Tudtam, hogy elég fáradt ahhoz, hogy egy kis időt eltöltsön ott, nagyobb háborgás nélkül. 
Így tanul a kutya pozitív megerősítéssel :)) A "jó" viselkedésre jutalmat kap, az általa "felkínált" viselkedéshez kötjük később a "vezényszót".  ( persze csak igen leegyszerűsítve , egy pici részt kiemelve a tanítási elvből)
Itt egy másik "megoldás" .Elcsíptünk valamit, amit a kutya önmagától tesz és azt szerettük volna ismételtetni vele, a videó felvétel kedvérért . Nem sikerült , de nem adtuk fel. Próbálkoztunk, így-úgy, több módon próbáltuk rávenni a kutyát az apportfa cipelésére. Mikor már lemondtunk róla, Bibi felvette az apportfát és elindult vissza a szobába vele.