Játszva motiváld-az alapozás

Motiváld, vezesd az "orránál" fogva, jutalmazd , segítsd! Örülj az együtt töltött időnek, amíg tanítod.


A kutya is élvezni fogja a "munkát".  Boldogan, felszabadultan játszik és közben tanul. Az örömről, a kutyával való közös tevékenységről van szó, nem arról, hogy kiképezd ilyen fiatalon. Megalapozod, jól felkészülsz a későbbi feladatokra. Kialakítod a kötődést, a kutya figyelmét magadra vonod és tanultok koncentrálni . 😊


Itt segítőre van szükség, majdani 'segéd" segítő is részt vesz a játékban.


Az I alom kapcsán és a mindig visszatérő kérdések.

Megmutattam, hogy hogyan zajlik egy séta, videóztam az első alkalmat több formában, és azzal indítottam a kölyökkutya blogot is. Azt is megmutattam a soros almoknál, hova jutunk a kölyök nevelésében hétről hétre. Pici videókat készítek több éve, teszem ezt azért, mert mindig szembesülök vele, hogy az emberek zöme, valami egészen mást képzel a kutya viselkedéséről, mint ami a valóság.

Az alomban eltöltött idő és az első hetek a nevelésben egy fehér folt volt a kutyanevelési tanácsok palettáján, pedig ez egy nagyon meghatározó időszak a kölyök életében. Aki tőlünk vesz kutyát, az részletes leírást, segítséget kap, bármikor hozzánk fordulhat tanácsért. Meg is teszi, kérdez, aki elakad, vagy mesél, ha szükségét érzi, hogy örömét is megossza velünk.

2008-tól készítek az alomról videókat, hogy bemutassam, mi zajlik a kennelben, mi történik a kölykök születésétől. Pici "tesztek" készültek először, hogy az ösztönös képességek, eltérő viselkedésjegyek láthatóvá váljanak más számára is. Azóta minden alomnál elkészítem a videókat. Elsősorban a kiskutyák leendő gazdáinak, na meg azért, mert érdekes számomra, hogyan alakulnak a kutyák, milyen képességek rejlenek bennük.

Nem én alakítom az eseményeket, nem megszerkesztem a videót, csak készítem a felvételeket, majd tömörítem, darabolom, filmszerűvé teszem. Később is jó visszanézni, összehasonlítani, hogy felnőve mivé cseperedtek. 
Régen se volt másként, figyelemmel kísértük a nálunk született kutyákat.  Most a számítógép adta lehetőségekkel élek, megosztom, más számára is elérhetővé teszem. 
Régebben 7 hetesen, néhány éve 8 hetesen,  elviszik a kölyköket. 

Amikor új családba kerülve, némileg átrendezik a család eddigi, megszokott életét, rendre jönnek a kérdések is. Megválaszoljuk, segítünk. A kérdések mellett mindenki elmeséli, „más” mit tanácsolt, mit mondott a fajtáról, milyen javaslatot tett, a problémák megoldására. Van, amivel egyetértünk, de bizony sokszor nagyon blőd tanács hangzik el. A hülyeségből, mára hegyet lehetne emelni, a sok hasznos írás és tanács mellett. El is lehet tévedni az erdőben rendesen. Ezért születnek az írásaim, hogy magam számára és más számára is megfogalmazzam, mit is gondolok én erről, mit ír a szakirodalom, milyen új, hasznos módszerekre leltem rá. 
2011. májusában, Fiona gazdájának összegyűjtöttem, a legfontosabbakat linkek formájában. Kezdő kutyásként , hogyan készüljön fel, miként nevelje, tanítsa a kutyát. Fél évvel később, blog formájában is feldolgoztam a témákat. 
Amit a kutyanevelésről tudni érdemes, lett a blog címe.

Folyamatosan bővítem, szerkesztem, aktualizálom, mindig kicsit más megközelítésben, de ugyan azt mondom, írom. Kisebb részletekre bontva, egy-egy témára fókuszálva teszem fel a videót, a képet hozzá. Mindig adódnak témák, amik nem szorosan vett nevelés, de azzal összefüggő kérdés. Ezeket egy másik blogban kezdtem leírni. Itt mutattam meg az I alom fejlődését hétről-hétre. Magyarázatot is fűztem a videókhoz, mert „rájöttem” más nem azt látja, amit én, más részlet kelti fel az érdeklődését. 

Szóval leírom, mi az, ami érdekes számomra az eseményekből, miként értékelem a kölyök viselkedését. Mi ösztönös kutya viselkedés és miként lesz ebből a tanult viselkedés. Mik azok az ösztönös képességek, amire a tanítást, a nevelést alapozhatjuk. 
Sikerült mindig bemutatni a "jót", középpontba a pozitív megerősítés elvét helyezve. A jutalom, a motiváció, a dicséret fontosságát hangsúlyozva végig, hiszen egy kölyökkutyáról beszélünk, aki új családba, új környezetbe kerül és sok számára idegen és értelmezhetetlen emberi szabályt kell megtanulnia. Soha nem mondtam, hogy nem kell büntetni, de persze azt nem videóztam. Azt lerendezem és spongyát rá . Nem hordozom a sérelmeimet. Az ez irányú kérdésekre is megadom a választ, gyakorlatban is megmutatom, ha kell, de írni erről nem írtam részletesen a blogokban. Most, erre is kitérek-e hosszú bevezető után. 

Mi van akkor, ha nem „úgy”működik, valamit „elrontottunk” vagy a kutya egészen másként reagál, mint ahogyan szeretnénk.?
Hibázik és büntetnünk kell. Mert vannak cselekedetek, amit büntetnünk kell! A pozitív megerősítés elvéből sem hiányzik a büntetés fogalma, csak más megközelítésben tárgyalja. Szóval a büntetést el nem kerülhetjük, a kutya belátó képességében hiába bízunk, olyan neki nincs! Az csak álmodozás, mese kategória, hogy belátja „rossz kutya vagyok „ezzel szomorúságot és gondot okozok a gazdinak és nem teszem többé! Dőreség lenne azt gondolni, hogy hálás szívvel, a sok jóért, amit teszünk érte „jó kutya lesz”! Értelmes, érzelmes lény, okos és tanulékony, de azért kutya-azaz állat. A jó és rossz fogalma mást jelent neki, mint nekünk!

Mielőtt a konkrét büntetési tippekre térnék, teszek egy újabb kis kitérőt! 

Az agresszió, a fizikai büntetés, nem idegen a kutyáktól, mint ahogy nem idegen az sem, hogy valami fájdalom révén szerez tapasztalatot. (vadászás közben, verekedés közben a rangsor vitánál, vagy a terület, a család védelme során) A rottweilerfajta tenyésztése tudatos szelekcióval alakult, évtizedekig egy nagyon erős, karakteres jellemű, őrző-védő kutya kialakításán fáradoztak elődeink. Nagyon, nagy sikerrel és döntően sikerült is megvalósítani a tenyésztési célt. Dominanciára hajlamos, erős, határozott, tettre kész „munka kutya „vált, a marha terelő, hajtó kutyából. Beköltözött a városba, rendőrségi szolgálatban, a család és az ember védelmében, majd az őrző-védő a sportban is helyt állt. Mára jelentősen megváltozott az élet és durva, kérlelhetetlen kutyákra nincs szükség, sőt a zsúfolt városokban kifejezett őrző-védő hajlamra sem, már ami a mindennapokat illeti.
Ám azért még ma is elvárás, hogy az őrző-védő kutyák a védőszolgálatban, vagy a „házőrző „funkcióban, munkakutya sportban helyt álljanak. Mivel a fajta tenyésztése során, nagy hangsúlyt fektettek a fajta fizikai és mentális egészségére, munkaképességének megőrzésére, még ma is sok ösztönerős, „jó munka kutyát „találhatunk közöttük. Ezek meghatározott és jól körülírt képességek, amit az őrző-védő munkakutyáktól elvárunk. Magabiztosság, határozottság, tettrekészség, erő, dominancia, keménység, harckészség, kitartás, kézben tarthatóság, irányíthatóság. vagyis, okos, az emberi irányítást elfogadó, családba beilleszthető, de ha kell, értünk harcba szállni képes kutya kell. Azaz ilyen is kell! 

Ezt képviseli a rottweiler, mit fajta. Ám ez nem jelenti, hogy minden egyede ilyen! Sok félreismert, félrenevelt rottweiler okozott balesetet, ez ártott a fajta hírnevének és komoly kampány indult a fajta ellen, ami itthon a mai napig tart. 

A híresen jó őrző-védő képesség az, amiért a kívülállók, mumusként tekintenek a fajtára és a harapás, gyilkolási szándék rémképével, agyon ijesztik a kezdő tulajdonosokat. Össznépi, népbutítás nyomán, eljutottunk odáig, hogy hatalmas energiákat fektetnek bele, hogy a 7-8-10 hetes kölyökkutyát leszoktassák a morgásról és a harapásról. Ahogyan puhulnak, ahogyan veszítik el, természetes „jó kutya, jó őrző-védő kutya ” képességeiket a rottweilerek, úgy sikerül ezt, egyre nagyobb számban kivitelezni! Elégedetten hátra is dőlnek, na, ugye! Csak, nevelés kérdése az egész

Csak részben az.
Határozott, domináns, magabiztos, vezető típusú kutyáknál nagyobb feladat a helyes egyensúly megtalálása. Könnyebb, kényelmesebb a gyámoltalan, lassúbb, megadó típusú kutyákkal eleinte, hiszen elég csak egy kicsit emeltebb hangon rájuk szólni, vagy egy kicsit odacsapni, és máris megadják magukat. Később ez határozott hátrány lesz, ha valaki többet szeretne a rottweilertől, mint hogy plüss kutya legyen és a fajta legendája alapján féljenek tőle. Ez egy későbbi téma, volt róla szó és még lesz is. 

Most térjünk vissza a kölyökkori morgásra és harapásra. Sok kutya még ma is tartja a frontot és igyekszik kutya maradni, használni a természetes kommunikációra való képességét, morog, és harap, ha kell! A mi kutyáink mindenféleképpen, hiszen mi ebben támogatjuk és ilyennek szeretjük, ilyennek neveljük! Ilyen kutyát választunk tenyészkutyának a kölyökkutya fejlődési üteme szerint, kialakul a gátolt harapás és az értelmes kutya megtanulja az ember szabályait is! Ám ehhez időre van szüksége! 

Fontos tudni, hogy nem csak dominanciából, de bizonytalanságból, védekezés képen , moroghat és haraphat, ha fenyegetve érzi magát! Az esetek nagy százalékában erről van szó! Főleg kölyök korban! Valóban domináns és uralkodni vágyó kutya kevés van.( többen vannak a falkatagok, mint a vezetők) 

Nem győzöm elégszer elmondani, hogy kár előre rettegni! Minden helyzetben irányítani kell a kutyát. Bizony sokszor fizikai és mentális erőre is szükség van! Gyors, erős, határozott, kitartó kutyánál nem elég egy, ejnye-, ejnye. Elkél néha az a "Makarenkói" pofon. 
Gyors, határozott , céltudatos, hiszti nélküli büntetés, amit a kutya össze tud kapcsolni a „bűnnel”. Azonnal, és ott ,lehet ,kell korrigálni vagy büntetni, de duzzogni és a sérelmeket hordozni felesleges

A szemét felszedése, egy nagyon komoly gond (nekünk) és a jó orrú kutyának lépésenként egy kihívás. „Akarom, megszerzem, megszagolom, lenyelem! „ Lakótelepen, belvárosban, de még itt a kertes övezetben, parkban, erdőben, a szeméthegyekben áll. Baj is lehet belőle, ha egyik másikat lenyeli. Vigyázni kell, de a szemét nem lehet központi esemény! Fújj rossz, mint mutattam itt.

Mert nálam a tilos, a minden körülmények között tilos dolog, a fúj rossz! A szarban hempergés, a szar megevése, a szemét felszedése a földről a TILOS cselekedett! Mindig tilos! Nem súlyozom, hogy ez a szemét nem veszélyes, ez a szemét most nem érdekes, hagy egye! 
A szimatolást, az érdeklődést nem tiltom, hiszen szimatolni, felfedezni, tájékozódni, megkóstolni ösztönös és természetes, a kutyának nincs keze, a fogával fogja meg a tárgyakat. Később a nyomkövető vizsgafeladat tanításánál, ezekre a képességre nagy szükség lesz. 
Szóval nem megyek bele soha semmilyen küzdelembe! Nem harcászkodon, meg huzakodok a kutyával!
Nem megyek az események után, de a nem kívánatos eseményt elkerülöm. Nem lehet egy szemétből esemény! Jelentéktelen momentum! Nem veheted fel, mert én megtiltom és slussz –passz! Amikor figyelmetlen vagyok és ő a gyorsabb, bizony szívom a fogam, mérgemben legalább fenéken billentem, hogy nem köpte ki! ) Ma már ki tudom venni a szájából, de régen én sem, mert gyenge voltam, így nem is kísérleteztem. Felemeltem a nyakörvénél fogva két lábra, aztán mikor elfogyott az ellenállás és az erő, a levegő, már kiköpte, ami a szájában volt. (ha nem, lenyelte, de sose volt komoly baj) 

Meglátja (de leginkább a szagát érzi) akarja a kutya, nem kezdek ki a gyorsabb és furmányosabb, találékonyabb játékot a kutyával, hogy kié legyen a „kincs”? Ezek a dolgok csak az embernek undorítóak, vagy veszélyesek. A kutya nem tudja, hogy az számára nem jó és beteg lehet tőle. Én tudom, ezért nem engedem, hogy felegye! Nem kell „megmagyarázni” a kutyának, hogy miért döntöttem így! Tilos és kész! Nem bírálhatja felül a döntésemet! Ha már megtanult beledőlni, erőszakosan húzni, a csábító dolog irányába, az egysoros fojtólánc helyes felcsatolásával kicsi kényszer kell. A láncot visszacsatolva, szorosan a fültőhöz felhúzva beigazítjuk, és egy cakk-cakkrántással büntetjük. Elég erős negatív ingert lehet így adni, viszonylag kicsi erőkifejtéssel. A torkánál, nyakánál való fojtogatás, rángatás mit sem ér, ha erős az izomzata, meg sem érzi (talán ma még igen, de kamaszon, felnőtten biztosan nem) Elérte a tárgyat, megszerezte (mert lassú voltam) Nem lökdösöm, nem fogom meg a szájában levő holmit és nem akarom kitépni onnan! Az tuti, hogy morogni fog, és ha nagyon erőlködök, akkor meg is harap! Mennél inkább kényszeríteni akarom, ő annál vehemensebben és dühösebben támad!

Na, mi a dühös támadásig sose jutunk el, mert sem a morgásért, sem a védelmező odakapásért nem haragszom, hiszen tudom ez is egy ösztönös cselekedet. Hogyan képzeli el bárki is, hogy a morgásról le kell szoktatni a kutyát, mert az bűnös cselekedet? Hogyan lehet egy morgást tiltani, amikor az a kutyának egy kommunikációs jelzés, ösztönös tevékenység? A morgás szerepe, figyelmeztetés-„ne gyere közelebb ez az enyém (zsákmány, ennivaló), az én területem, én vagyok az erősebb! Ha közelebb jössz, harapok!” 

Mi is az ember válaszreakciója erre? Szintén „morog” válaszul,(nem, nem mondja mérgesen) Ugyan olyan jelzéseket ad a kutyának, mint amit a kutya tesz. „Közelebb megyek, mert én vagyok az erősebb, kell a te zsákmányod!” Aztán hisztizni kezd, bizonytalanságot árul el. Beszél, csak beszél izgatottan hadonászik, mérges arcot vág, de eközben igen gyengének és határozatlannak mutatkozik.
A kutya látja, azaz kiszagolja, hogy fél, bizonytalan! Büntetni a kutyát „bűnért” helytelen viselkedésért kell és lehet.

Dominanciát büntetni nem érdemes, csak akkor, ha valóban végig tudjuk játszani a meccset! Azaz helyes rangsort beállítani csak az tud, aki maga is erős domináns jellem, vagy ezt el tudja hitetni a kutyával! Egy nő, fizikai fölényét nem tudja bizonyítani a kutyának, kölyök korban is nehezen, de felnőtt korban egy 40-50 kg-os, erős jellemű rottweilerrel szemben szinte lehetetlen. Marad a mentális erő, az ész, a vezető szerep biztosítása. Na, ez nem megy csak úgy magától, ehhez tanulni kell, hatásos technikákat elsajátítani a kiképzés elméleti és gyakorlati anyagából. 

Bizony tréningezni kell, hatásos büntetési technikákat elsajátítani. Egy jól irányzott pofonnak is van helye, de csak egy cselekvés megtorlásaként. Ha nem tisztel eléggé és nem fogadja el, hogy én vagyok a vezető, helyre kell rakni. Megmutatni neki, hol a helye, meddig mehet el! Én nem pofozom (mert ha lassú vagyok, oda kaphat a kezemre és megijeszthet, amivel a gyengeségemet árulom el! ) Kiemelem két lábra , megrázom pofafogást imitálva , vagy fenéken billentem. Hirtelen, váratlan elég nagy inger, kizökkenti az éppen nem szeretem dolgokból,  hatásos büntetés lehet . Elsodrom, hozzávágom a láncot vagy egyéb tárgyat, ha olyan messze van, hogy nem érem el.

Nem beszélek feleslegesen, de őszintén és belülről, kívülről láthatóan dühös vagyok. (nem hisztis, őszintén mérges) Fontos, hogy a bizonytalanságból, félelemből eredő morgásért fenyíteni a kutyát csak olaj a tűzre! A kutya még idegesebb, még nyugtalanabb lesz, teljesen összezavarodik! 

Rendszeresen felbukkanó kérdés, hogy miért morog felemelve ölben, miért morog, miért ellenséges, ha szorongatom, szeretgetem, ha korlátozni akarom?
Nem szeret a kutya bizonytalan szituációban lenni, ölben és magasan nem természetes póz a kutyának. „Ne kényszeríts ilyenre”, morogja! Továbbá ilyenkor a rottweilerek azt sem szeretik, ha átkarolják, beszorítják, alárendelt pózba kényszerítik őket. Hol van ebben alárendelt póz, kényszerítés? A legtöbb ember, amikor ölbe veszi, a kutyát fölé hajol, a fejét a „marjára teszi”, vagyis a kicsi kutya feje fölé teszi a saját fejét. Pont úgy, mint amikor az egyik kutya dominálni akar a másik felett. Eközben szorongatja, ölelgeti. Ilyenkor van a morgás, ami azt jelenti, „ne fenyegess, mert én erős vagyok!” Két erős kutya találkozásánál, aki nem vonul vissza az kész a harcra és azon nyomban kezdődik a verekedés.

Nincs ez másként a pici kutyáknál sem, mit számtalan videón bemutattam. A rangsor kialakítása fontos és szintén mélyen kódolt a kutyában. A harcban győztes, erősebb kutya lesz a főnök, a vezető, a másik az alárendelt követő! 
Mi megtudunk, küzdeni a kutyával? Akarunk egyáltalán küzdeni vele? Nem, nem akarunk és nem is tudunk! 
Szóval, ha nem akarunk vesztes pozícióba kerülni, csak olyan szituba menjünk bele, amit jól tudunk megoldani. Pl. Nem kell emelgetni, szorongatni a kutyát! 
Amikor korlátozni akarom, akkor korlátozom (állatorvosi vizsgálat) póráz, nyakörv, ha kell szájkosár segítségével és nem kérek elnézést tőle! Az ő érdekében teszem és nem ellene. 
Én csak azért, mert nekem kellemes és én úgy gondolom, a kutyának tűrnie kell az én szeretet rohamomat, sose tréningezem a kutyát. Tisztelem az igényeit, cserébe én is tiszteletet várok tőle. 
A simogatás kezdetben semmit nem jelent a kutyának. Az anyja nem simogat, és a testvérei sem. Ezért én kölyök korban ritkán simogatok, inkább dögönyözöm, masszírozom, kedvesen megdöngetem, huzakodós játékot, azaz zsákmány játékot játszok velük. Úgy nevelem, úgy irányítom, ahogyan az anyja, vagy a másik kutya tenné. 

Majd idővel azt is megtanulja, hogy az ember simogatása dicséret, jutalom, mint ahogyan a hangom is lehet simogató, kedves elégedett, na meg határozott, tiltó és büntető! 2013.01.11.

Fúúúj rossz, + hagyd figyelmen kívül a másik kutyát!

Tiltás, büntetés , korrigálás, megelőzés folytatás. Gyakorlati tanácsok Dezsi
Minden kutyának meg kell tanulnia a szabályokat, az elvárásokat, ami a városi élettel együtt jár. Amikor két kölyök kutyát nevelünk egyszerre,egyenként és külön-külön is tanulniuk kell! Két kutya egyszerre is sétáltatható, de akkor megoszlik az ember  figyelme , mert ketten, kétféle dolgot is csinálhatnak amit korrigálni kell, ez pedig nem egyszerű.  Arról már ne is beszéljünk, hogy két kutya két eltérő karakter, jellem, így tanulási képességük  más és más  lehet. 
Izisszel hazaértünk, csere,és Dezsivel indultunk sétára.

Ugyan úgy és ugyan oda. Odaértünk a grundra, lecsatoltam a pórázt , Dezsi szimatolt, majd rám nézett. A fényképezőgép volt érdekes számára. Rám nézett, klikk , falat , majd menj sétálni mondtam.  Elindult és szimatolásba kezdett.


Ott a bokornál  valami erős szagingerbe botlott, indult befelé .. és dőlt volna hemperegni. Felismerem a mozdulatot, amikor a kutyák szarba, dögbe hemperegnek, ezért ettől tartva elhívtam
Dezsi -elhangzik a neve, hogy figyeljen rám, a cuppanás az egyéb jel + a hívó mozdulat ami nem látszik, hogy picit elfordulva más irányba megyek, a kutya követési ösztönére , na meg az eddig tanultakra alapozva. Odaért falat, klikk. Értelemszerűen kikapcsolom a videót, hiszen nem késlekedhetek, jutalmaznom kell a kutyát , örülni, hogy gyorsan hozzám ért . 

Ő csak füvet rágcsált , de azért én résen voltam. 


Nem nyúlt egy szemétre sem. Hinnéd, hogy őt nem érdekelte a szemét, de ez nem így volt! 

Még mielőtt elengedtem volna, egyszer kellett rászólni, hogy fújj rossz és ő azonnal tudomásul vette a szabályt. Azért végig figyelt, hogy figyelem e. 
Ő, más jellem, más temperamentum, mint a testvére, Izisz. Domináns, nyugodt, megfontolt, ám a hibázás esélye ugyan annyi, ezért vele is figyelmesen sétáltam. Folyamatos kontrol, hogy be avatkozzak, ha kell! 

A grundon való bóklászás után , haza indultunk , vele is hosszú pórázon. A  rövid póráz előbb utóbb feszülne, fékezném a kutya lendületét. Én két lábon lassabban járok, mint ő , éppen ezért nem célom séta helyett, folyamatosan rángatni őt. 

A saroknál már "várta " a kutya őrjöngését , ugatását. Azaz messziről kiszúrta, hogy a kutya fenyegető, ugrásra készen álló pózban van. Olvasott a kutya testjeleiből !

Nem bátor, de hisztis kutya, csak akkor támad,ha elfordulunk, de akkor nagyon harciasnak tűnik,dühösen acsarog. 
Mindenesetre Dezsi "felkészült", hiszen minden sétánál ugyan ezt csinálja ez a kutya . 

Nem Dezsi támadott, csak reagált a másik kutya jelzésére, testjelire, viselkedésére. Bontogatja a szárnyait , az utca sem idegen terep számára, ő is elkezd kommunikálni a másik kutyával. 


Hagytam , támogattam az önbizalmát, de azt nem szerettem volna, ha ugat és támad, ezért elhívtam. Nem izgatottan kiabálva , de nyugodt természetes hangon. Indult felém és dicsértem. (klikk, okos, falat) 


Másik ugató kutya, más reakció. 
Részben nem látja a kutya testjeleit, részben egészen másként ugat a kutya , így ő is másként reagál. Érdeklődve szemlélődik. (és menne haza, hiszen elmentünk a kapunk mellett:)  ) 

Soha nem viszem a kutyát a kerítéshez közel !  Nem akarom rászoktatni, hogy őrjöngjön a másik kutyával, meg balesetet sem akarok. A másik kiharaphat a kerítésen, az enyémnek beszorulhat a lába stb. stb. A másik nyomos érv, hogy most még elbírom, de néhány hónap múlva már repülnék utána, ha beindul. 

Később előfordulhat, hogy olyan helyen kell vinni, ahol nincs mód kitérni. Nos , ilyenkor rövid póráz és gyerünk ! Gyorsan átvezetem a kritikus szakaszon, de akkor is tanul egy helyes viselkedést, hogy láb mellett , rám koncentrálva , gyorsan haladunk. 

FONTOS !
Az első hónapok alapozták meg,teszik lehetővé, hogy ez nekem ilyen"könnyen"sikerült.Na,meg,az elmúlt évek tapasztalatai, a kutyáink képessége! Kezdőknek, kevésbé rutinosaknak, azért ez több időt vesz igénybe! Nem szabad feladni ha elsőre, másodikra vagy sokadikra sem sikerül! Ebben a korban érünk el a kutya önállósodási fázisához .
"Rangsor fázis (13-16 hét)

Falkarend fázis (5-6 hónap)
A házi kutyáknál ezek a fázisok nem túl kifejezettek, inkább a vadkutyákra és a farkasokra jellemző. A családi kutyáknál inkább önállósulási fázisról beszélünk.” 

Én szeretem tudni mi miért történik, így mindig keresem a válaszokat, amit rendre meg is találok. Sok írás, komoly szakirodalom van ebben a témában, hiszen sok éve,sokan, tanítanak , nevelnek kutyát, képeznek ki komoly feladatokra. 

Tudományos kutatások is folynak. Ám a józan paraszti ész, a megfigyelés adja az alapot. Nem kell túlbonyolítani, "csak" kutyaként állatként tekinteni az ebünkre. (2013. 01.06. ) 

Tiltás, büntetés, korrigálás, megelőzés

Napi rutin-gyakorlati tanácsok Izisz

Közelünkben levő szabad , beépítetlen helyre mentünk sétálni. Milyen jó ki sétahely lenne, ha nem lenne tele szeméttel, kövekkel üveg és vasdarabokkal. 

Másik nagy hátrány, hogy amióta nincs kullancs , szúnyog irtás, sok fertőző kullancs által terjesztett megbetegedést sikerült itt összeszedni a kutyáknak, az elmúlt években. Így fokozott figyelemmel indultunk neki. Befújtam őket Insecticide 2000-rel, évek óta használjuk, bevált szer. 

Felkészülten indulok az útra. Az övtáskában jutalom falat, labda, a cipzáron ott fityeg a klikker, hiszen kombinálom a dicséretet és a motiváció sem egyforma a séta alatt. Plusz hosszú póráz van nálam,  ami az utóbbi időben flexi, mert megtanultam jól használni. 

Ez a terület tőlünk két  utcasaroknyira van, csendes, nem nagy forgalmú utcák. A kertes házakban csak itt ott ugató kutyákkal. Nem először jártunk erre, hiszen rendszeresen sétálgatunk a környéken , csak most más időben, picit más céllal indultunk sétálni és tovább mentünk a tanulásban. 

Tudtam, hogy a grundon el fogom engedni. Részben a behívás gyakorlásaként, részben a "fújj rossz" tanulásaként szabadon, tőlem távolabb. Sajnos a környezetet nem tehetjük tisztává, de rettegésben, aggódásban mégsem élhetünk. Nem lehet „előre” megóvni a kutyát semmilyen balesettől. Nem is úgy kell sétálni, hogy jaj, csak ne egyen meg semmit, jaj csak ne legyen baj. Röviden viszem, mert akkor nem éri el, hibás hozzáállás. 

Minden sétának egyformán kell zajlania! Megkövetelni a helyes pórázon való haladást, a figyelmet felénk, és a fújj rossz tiltószó megtanulását! Csak ott szaglászhat ahol nincs csábító illatú zacskó, zsepi, szemét stb. Nekem kell előre látnom, hogy ott tilos dolog van, amit a kutya nem ehet fel, de arra nem felhívom a figyelmét, felesleges aggódással, hanem már a kutya  „gondolatára” is tiltok! 

Nem képzelem, azt, hogy a kutya már "tudja", hogy azt nem szabad! Tudom, hogy mindig felkelti az érdeklődését az utcán heverő szemét, nem fogja kihagyni, hogy megszagolja, szájába vegye! Egy „szemvillanás,” egy mély szippantás és már mozdulna,de csak mozdulna! Én gyorsabb vagyok és egy erős negatív ingerrel megakadályozom a kísérletet. Fújj rossz dörrentek rá erős hangon és azonnal kezelem a pórázt (rántás, de nem kell leszakítani a fejét, de elég erősnek kell lennie, hogy érezze a kutya az erőt, az akaratomat) a pórázzal fordítom el a fejét, vagy az egész kutyát a csábító dologtól! A kettő egyszerre és egy időben történik, ez két negatív inger, azaz büntetés! 

Késlekedés nélkül azonnal hívom tovább! El kell vezetni az ingertől, ne lássa, ne szagolhassa! Ami nincs az orra előtt, azt nem érzi, nem látja, így elveszti az érdeklődését iránta. Labdával, vagy kedvenc játékkal motiválhatom, terelem a figyelmét a velem való „játékra „.  Inkább rám figyelj, játssz velem, vagy válaszd az én zsebemben , kezemben illatozó finom falatot! 

Így a kutya megtanulja, hogy egy csábító szagú valamit, sokkal jobbra is cserélhet! Ha velem működik együtt, még finomabb, még érdekesebb élményben lesz része. Azt kell megtanulnia mit, tehet, mi az elvárt viselkedés amiért én elégedett vagyok! Amiért jutalmazom! 

Nem arra kell fektetni a hangsúlyt, hogy jaj, ezt ne csináld, hanem arra, hogy ezt csináld, így várom el tőled! 

Egy rövid koncentrált séta után, „odaértünk”, ahol szabadon engedhetem és futkározhat egy nagyot kedvére, elvégezheti a kis és nagy dolgát. 

Fújt a szél, idegen volt a környezet ,szimatolt, kicsit tanácstalanul álldogált, még nem tudta mit tegyen. Labdával oldottam, adtam tudtára, "mutattam meg", hogy szabadon játszhat, sétálhat , ha akar. Ismeri szereti a labdát, azonnal mozdult is. Lefeküdt picit játszott a labdával, de nem kötötte le a figyelmét. 

Félre fordította a fejét és "belebotlott" egy szagba. Ezt megnézem, gondolta volna ,ha ember lenne, de nem az! Így egyszerűen egy ingerre reagált. 

Ösztönösen rányúlt, szájába vette. Messze voltam tőle, nem láttam mi az, de feltételeztem , hogy "szemét", így indultam és közelebb érve elhangzott a tiltó szó. Csattant a hangom fújj rosssz ! 

A hangsúly, a szó, már nem újdonság, fel is kapta a fejét , elengedte amit rágcsált, rám nézett. Odaértem, megjutalmaztam egy falattal, hiszen elengedte a tárgyat! "Végre hajtotta" a feladatot, vezényszóra abbahagyta a tevékenységet ! 

A jóra jutalmaztam, késlekedés nélkül, majd tovább hívtam és ismét jutalmaztam , mert elindult velem. Klikk!iszen már kondicionáltam a klikker hangjához! Ott tartunk, hogy a klikk hangja azt jelenti "finom falat következik". 

Tovább sétáltunk. Gyere ki onnan! Gyere! Csak válts irányt,tedd amit kérek kövess !  A nevét mondom, hogy figyeljen rám, majd "mondom" tovább mit tegyen. 

Motiválom, jeleket adok , hogy értse mit szeretnék, ahogy mozdul dicsérem ( klikk, okos), de sétálunk tovább, haladunk. A második gazból kihívásnál,azonnal klikk, amint indul, plusz " közelíts jelet is adok". Ez nem más, mint matatok az övtáskában jutalomfalatért. Odaért klikk, falat. 

Szóval nem megyek bele soha semmilyen küzdelembe! Nem harcolok,nem huzakodok a kutyával, nem kívánom jobb belátásra bírni! Nem megyek az események után, de a nem kívánatos eseményt elkerülöm. Nem lehet egy szemétből esemény! Jelentéktelen momentum! Nem veheted fel, mert én megtiltom és slusz passz! 

Séta tovább, és a "fújj rossz" gyakorlása! Nem bambulok, nem telefonálok,  a kutyával sétálok! 

Ráfigyelek és azonnal korrigálok, ha kell! Eljutottunk oda, hogy figyelmen kívül hagyta a szemeteketDE,nem megtanulta, hogy nem szabad! Egyszerűen megértette, hogy mit várok tőle. Minden újabb csábító szemétnél rám nézett, én mondtam okos, menjünk tovább és haladtunk. Majd pórázra vettem és haza sétáltunk.  Hosszú pórázon ami végig laza volt sose feszült, majd rövidebb pórázon és csak egy kis szakaszon,szabályosan, koncentráltan,láb mellett, falattal megvezetve.

A következő sétánál is így teszünk,én figyelek, korrigálok, tiltok, jutalmazok. Nem gondolom, hogy már megtanulta és tudja, hogy a szemét az veszélyes és nem szabad! 

Büntetek: csattanó, fenyegető hangsúly - mint a felnőtt kutya fenyegető morgása! Ehhez az ismert jelhez kötöm a vezényszót-az emberi nyelven kimondott utasítást. Fontos a hangsúly, hogy a kölyök számára a "jel" ismert legyen, kutyanyelven kimondott!

Dicsérek: jutalmazom a helyes viselkedést!Elsődleges megerősítéssel,falat, másodlagos megerősítéssel=klikk, okos, jól van , elégedett vagyok veled !

FONTOS !  
Az első hónapok alapozták meg,teszik lehetővé, hogy ez nekem ilyen könnyen sikerült. Nem kell megismerkednem a kutyával, hiszen születésétől ismeri a szagom, majd a hangom és bizony nem meglepő számára a korlátozás sem! 

Az elmúlt évek tapasztalatai rutinossá tettek, a kutyáink képessége is gyors haladást Ígér! 

Kezdőknek, kevésbé rutinosaknak, azért minden több időt vesz igénybe! Nem szabad feladni ha elsőre, másodikra vagy sokadikra sem sikerül!

A FEJLŐDÉSI FÁZISOK meghatározhatók, egységes minden kutyánál, de ezek a váltások nem feltétlen jelentkeznek feltűnő módon. Pici jelek, ami megmutatja, hogy a kutya önálló megoldásokra törekszik, nem mindig veszi figyelembe, mi mit szeretnénk. Nem azért, mert ellenáll, meg rossz, hanem mert kutya, állat,  és nem ember, meg nem is gyerek !  Még nem tanult meg minden emberi szabályt, csak látszólag "tudja" a dolgokat.

Én szeretem tudni mi miért történik, így mindig keresem a válaszokat, amit rendre meg is találok. Sok írás, komoly szakirodalom van ebben a témában, hiszen sok éve,sokan, tanítanak , nevelnek kutyát, képeznek ki komoly feladatokra. 

Tudományos kutatások is folynak. Ám a józan paraszti ész, a megfigyelés adja az alapot. Nem kell túlbonyolítani, "csak" kutyaként állatként tekinteni az ebünkre.( 2013. 01. 06.)