Az I alom kapcsán és a mindig visszatérő kérdések.

Megmutattam, hogy hogyan zajlik egy séta, videóztam az első alkalmat több formában, és azzal indítottam a kölyökkutya blogot is. Azt is megmutattam a soros almoknál, hova jutunk a kölyök nevelésében hétről hétre. Pici videókat készítek több éve, teszem ezt azért, mert mindig szembesülök vele, hogy az emberek zöme, valami egészen mást képzel a kutya viselkedéséről, mint ami a valóság.

Az alomban eltöltött idő és az első hetek a nevelésben egy fehér folt volt a kutyanevelési tanácsok palettáján, pedig ez egy nagyon meghatározó időszak a kölyök életében. Aki tőlünk vesz kutyát, az részletes leírást, segítséget kap, bármikor hozzánk fordulhat tanácsért. Meg is teszi, kérdez, aki elakad, vagy mesél, ha szükségét érzi, hogy örömét is megossza velünk.

2008-tól készítek az alomról videókat, hogy bemutassam, mi zajlik a kennelben, mi történik a kölykök születésétől. Pici "tesztek" készültek először, hogy az ösztönös képességek, eltérő viselkedésjegyek láthatóvá váljanak más számára is. Azóta minden alomnál elkészítem a videókat. Elsősorban a kiskutyák leendő gazdáinak, na meg azért, mert érdekes számomra, hogyan alakulnak a kutyák, milyen képességek rejlenek bennük.

Nem én alakítom az eseményeket, nem megszerkesztem a videót, csak készítem a felvételeket, majd tömörítem, darabolom, filmszerűvé teszem. Később is jó visszanézni, összehasonlítani, hogy felnőve mivé cseperedtek. 
Régen se volt másként, figyelemmel kísértük a nálunk született kutyákat.  Most a számítógép adta lehetőségekkel élek, megosztom, más számára is elérhetővé teszem. 
Régebben 7 hetesen, néhány éve 8 hetesen,  elviszik a kölyköket. 

Amikor új családba kerülve, némileg átrendezik a család eddigi, megszokott életét, rendre jönnek a kérdések is. Megválaszoljuk, segítünk. A kérdések mellett mindenki elmeséli, „más” mit tanácsolt, mit mondott a fajtáról, milyen javaslatot tett, a problémák megoldására. Van, amivel egyetértünk, de bizony sokszor nagyon blőd tanács hangzik el. A hülyeségből, mára hegyet lehetne emelni, a sok hasznos írás és tanács mellett. El is lehet tévedni az erdőben rendesen. Ezért születnek az írásaim, hogy magam számára és más számára is megfogalmazzam, mit is gondolok én erről, mit ír a szakirodalom, milyen új, hasznos módszerekre leltem rá. 
2011. májusában, Fiona gazdájának összegyűjtöttem, a legfontosabbakat linkek formájában. Kezdő kutyásként , hogyan készüljön fel, miként nevelje, tanítsa a kutyát. Fél évvel később, blog formájában is feldolgoztam a témákat. 
Amit a kutyanevelésről tudni érdemes, lett a blog címe.

Folyamatosan bővítem, szerkesztem, aktualizálom, mindig kicsit más megközelítésben, de ugyan azt mondom, írom. Kisebb részletekre bontva, egy-egy témára fókuszálva teszem fel a videót, a képet hozzá. Mindig adódnak témák, amik nem szorosan vett nevelés, de azzal összefüggő kérdés. Ezeket egy másik blogban kezdtem leírni. Itt mutattam meg az I alom fejlődését hétről-hétre. Magyarázatot is fűztem a videókhoz, mert „rájöttem” más nem azt látja, amit én, más részlet kelti fel az érdeklődését. 

Szóval leírom, mi az, ami érdekes számomra az eseményekből, miként értékelem a kölyök viselkedését. Mi ösztönös kutya viselkedés és miként lesz ebből a tanult viselkedés. Mik azok az ösztönös képességek, amire a tanítást, a nevelést alapozhatjuk. 
Sikerült mindig bemutatni a "jót", középpontba a pozitív megerősítés elvét helyezve. A jutalom, a motiváció, a dicséret fontosságát hangsúlyozva végig, hiszen egy kölyökkutyáról beszélünk, aki új családba, új környezetbe kerül és sok számára idegen és értelmezhetetlen emberi szabályt kell megtanulnia. Soha nem mondtam, hogy nem kell büntetni, de persze azt nem videóztam. Azt lerendezem és spongyát rá . Nem hordozom a sérelmeimet. Az ez irányú kérdésekre is megadom a választ, gyakorlatban is megmutatom, ha kell, de írni erről nem írtam részletesen a blogokban. Most, erre is kitérek-e hosszú bevezető után. 

Mi van akkor, ha nem „úgy”működik, valamit „elrontottunk” vagy a kutya egészen másként reagál, mint ahogyan szeretnénk.?
Hibázik és büntetnünk kell. Mert vannak cselekedetek, amit büntetnünk kell! A pozitív megerősítés elvéből sem hiányzik a büntetés fogalma, csak más megközelítésben tárgyalja. Szóval a büntetést el nem kerülhetjük, a kutya belátó képességében hiába bízunk, olyan neki nincs! Az csak álmodozás, mese kategória, hogy belátja „rossz kutya vagyok „ezzel szomorúságot és gondot okozok a gazdinak és nem teszem többé! Dőreség lenne azt gondolni, hogy hálás szívvel, a sok jóért, amit teszünk érte „jó kutya lesz”! Értelmes, érzelmes lény, okos és tanulékony, de azért kutya-azaz állat. A jó és rossz fogalma mást jelent neki, mint nekünk!

Mielőtt a konkrét büntetési tippekre térnék, teszek egy újabb kis kitérőt! 

Az agresszió, a fizikai büntetés, nem idegen a kutyáktól, mint ahogy nem idegen az sem, hogy valami fájdalom révén szerez tapasztalatot. (vadászás közben, verekedés közben a rangsor vitánál, vagy a terület, a család védelme során) A rottweilerfajta tenyésztése tudatos szelekcióval alakult, évtizedekig egy nagyon erős, karakteres jellemű, őrző-védő kutya kialakításán fáradoztak elődeink. Nagyon, nagy sikerrel és döntően sikerült is megvalósítani a tenyésztési célt. Dominanciára hajlamos, erős, határozott, tettre kész „munka kutya „vált, a marha terelő, hajtó kutyából. Beköltözött a városba, rendőrségi szolgálatban, a család és az ember védelmében, majd az őrző-védő a sportban is helyt állt. Mára jelentősen megváltozott az élet és durva, kérlelhetetlen kutyákra nincs szükség, sőt a zsúfolt városokban kifejezett őrző-védő hajlamra sem, már ami a mindennapokat illeti.
Ám azért még ma is elvárás, hogy az őrző-védő kutyák a védőszolgálatban, vagy a „házőrző „funkcióban, munkakutya sportban helyt álljanak. Mivel a fajta tenyésztése során, nagy hangsúlyt fektettek a fajta fizikai és mentális egészségére, munkaképességének megőrzésére, még ma is sok ösztönerős, „jó munka kutyát „találhatunk közöttük. Ezek meghatározott és jól körülírt képességek, amit az őrző-védő munkakutyáktól elvárunk. Magabiztosság, határozottság, tettrekészség, erő, dominancia, keménység, harckészség, kitartás, kézben tarthatóság, irányíthatóság. vagyis, okos, az emberi irányítást elfogadó, családba beilleszthető, de ha kell, értünk harcba szállni képes kutya kell. Azaz ilyen is kell! 

Ezt képviseli a rottweiler, mit fajta. Ám ez nem jelenti, hogy minden egyede ilyen! Sok félreismert, félrenevelt rottweiler okozott balesetet, ez ártott a fajta hírnevének és komoly kampány indult a fajta ellen, ami itthon a mai napig tart. 

A híresen jó őrző-védő képesség az, amiért a kívülállók, mumusként tekintenek a fajtára és a harapás, gyilkolási szándék rémképével, agyon ijesztik a kezdő tulajdonosokat. Össznépi, népbutítás nyomán, eljutottunk odáig, hogy hatalmas energiákat fektetnek bele, hogy a 7-8-10 hetes kölyökkutyát leszoktassák a morgásról és a harapásról. Ahogyan puhulnak, ahogyan veszítik el, természetes „jó kutya, jó őrző-védő kutya ” képességeiket a rottweilerek, úgy sikerül ezt, egyre nagyobb számban kivitelezni! Elégedetten hátra is dőlnek, na, ugye! Csak, nevelés kérdése az egész

Csak részben az.
Határozott, domináns, magabiztos, vezető típusú kutyáknál nagyobb feladat a helyes egyensúly megtalálása. Könnyebb, kényelmesebb a gyámoltalan, lassúbb, megadó típusú kutyákkal eleinte, hiszen elég csak egy kicsit emeltebb hangon rájuk szólni, vagy egy kicsit odacsapni, és máris megadják magukat. Később ez határozott hátrány lesz, ha valaki többet szeretne a rottweilertől, mint hogy plüss kutya legyen és a fajta legendája alapján féljenek tőle. Ez egy későbbi téma, volt róla szó és még lesz is. 

Most térjünk vissza a kölyökkori morgásra és harapásra. Sok kutya még ma is tartja a frontot és igyekszik kutya maradni, használni a természetes kommunikációra való képességét, morog, és harap, ha kell! A mi kutyáink mindenféleképpen, hiszen mi ebben támogatjuk és ilyennek szeretjük, ilyennek neveljük! Ilyen kutyát választunk tenyészkutyának a kölyökkutya fejlődési üteme szerint, kialakul a gátolt harapás és az értelmes kutya megtanulja az ember szabályait is! Ám ehhez időre van szüksége! 

Fontos tudni, hogy nem csak dominanciából, de bizonytalanságból, védekezés képen , moroghat és haraphat, ha fenyegetve érzi magát! Az esetek nagy százalékában erről van szó! Főleg kölyök korban! Valóban domináns és uralkodni vágyó kutya kevés van.( többen vannak a falkatagok, mint a vezetők) 

Nem győzöm elégszer elmondani, hogy kár előre rettegni! Minden helyzetben irányítani kell a kutyát. Bizony sokszor fizikai és mentális erőre is szükség van! Gyors, erős, határozott, kitartó kutyánál nem elég egy, ejnye-, ejnye. Elkél néha az a "Makarenkói" pofon. 
Gyors, határozott , céltudatos, hiszti nélküli büntetés, amit a kutya össze tud kapcsolni a „bűnnel”. Azonnal, és ott ,lehet ,kell korrigálni vagy büntetni, de duzzogni és a sérelmeket hordozni felesleges

A szemét felszedése, egy nagyon komoly gond (nekünk) és a jó orrú kutyának lépésenként egy kihívás. „Akarom, megszerzem, megszagolom, lenyelem! „ Lakótelepen, belvárosban, de még itt a kertes övezetben, parkban, erdőben, a szeméthegyekben áll. Baj is lehet belőle, ha egyik másikat lenyeli. Vigyázni kell, de a szemét nem lehet központi esemény! Fújj rossz, mint mutattam itt.

Mert nálam a tilos, a minden körülmények között tilos dolog, a fúj rossz! A szarban hempergés, a szar megevése, a szemét felszedése a földről a TILOS cselekedett! Mindig tilos! Nem súlyozom, hogy ez a szemét nem veszélyes, ez a szemét most nem érdekes, hagy egye! 
A szimatolást, az érdeklődést nem tiltom, hiszen szimatolni, felfedezni, tájékozódni, megkóstolni ösztönös és természetes, a kutyának nincs keze, a fogával fogja meg a tárgyakat. Később a nyomkövető vizsgafeladat tanításánál, ezekre a képességre nagy szükség lesz. 
Szóval nem megyek bele soha semmilyen küzdelembe! Nem harcászkodon, meg huzakodok a kutyával!
Nem megyek az események után, de a nem kívánatos eseményt elkerülöm. Nem lehet egy szemétből esemény! Jelentéktelen momentum! Nem veheted fel, mert én megtiltom és slussz –passz! Amikor figyelmetlen vagyok és ő a gyorsabb, bizony szívom a fogam, mérgemben legalább fenéken billentem, hogy nem köpte ki! ) Ma már ki tudom venni a szájából, de régen én sem, mert gyenge voltam, így nem is kísérleteztem. Felemeltem a nyakörvénél fogva két lábra, aztán mikor elfogyott az ellenállás és az erő, a levegő, már kiköpte, ami a szájában volt. (ha nem, lenyelte, de sose volt komoly baj) 

Meglátja (de leginkább a szagát érzi) akarja a kutya, nem kezdek ki a gyorsabb és furmányosabb, találékonyabb játékot a kutyával, hogy kié legyen a „kincs”? Ezek a dolgok csak az embernek undorítóak, vagy veszélyesek. A kutya nem tudja, hogy az számára nem jó és beteg lehet tőle. Én tudom, ezért nem engedem, hogy felegye! Nem kell „megmagyarázni” a kutyának, hogy miért döntöttem így! Tilos és kész! Nem bírálhatja felül a döntésemet! Ha már megtanult beledőlni, erőszakosan húzni, a csábító dolog irányába, az egysoros fojtólánc helyes felcsatolásával kicsi kényszer kell. A láncot visszacsatolva, szorosan a fültőhöz felhúzva beigazítjuk, és egy cakk-cakkrántással büntetjük. Elég erős negatív ingert lehet így adni, viszonylag kicsi erőkifejtéssel. A torkánál, nyakánál való fojtogatás, rángatás mit sem ér, ha erős az izomzata, meg sem érzi (talán ma még igen, de kamaszon, felnőtten biztosan nem) Elérte a tárgyat, megszerezte (mert lassú voltam) Nem lökdösöm, nem fogom meg a szájában levő holmit és nem akarom kitépni onnan! Az tuti, hogy morogni fog, és ha nagyon erőlködök, akkor meg is harap! Mennél inkább kényszeríteni akarom, ő annál vehemensebben és dühösebben támad!

Na, mi a dühös támadásig sose jutunk el, mert sem a morgásért, sem a védelmező odakapásért nem haragszom, hiszen tudom ez is egy ösztönös cselekedet. Hogyan képzeli el bárki is, hogy a morgásról le kell szoktatni a kutyát, mert az bűnös cselekedet? Hogyan lehet egy morgást tiltani, amikor az a kutyának egy kommunikációs jelzés, ösztönös tevékenység? A morgás szerepe, figyelmeztetés-„ne gyere közelebb ez az enyém (zsákmány, ennivaló), az én területem, én vagyok az erősebb! Ha közelebb jössz, harapok!” 

Mi is az ember válaszreakciója erre? Szintén „morog” válaszul,(nem, nem mondja mérgesen) Ugyan olyan jelzéseket ad a kutyának, mint amit a kutya tesz. „Közelebb megyek, mert én vagyok az erősebb, kell a te zsákmányod!” Aztán hisztizni kezd, bizonytalanságot árul el. Beszél, csak beszél izgatottan hadonászik, mérges arcot vág, de eközben igen gyengének és határozatlannak mutatkozik.
A kutya látja, azaz kiszagolja, hogy fél, bizonytalan! Büntetni a kutyát „bűnért” helytelen viselkedésért kell és lehet.

Dominanciát büntetni nem érdemes, csak akkor, ha valóban végig tudjuk játszani a meccset! Azaz helyes rangsort beállítani csak az tud, aki maga is erős domináns jellem, vagy ezt el tudja hitetni a kutyával! Egy nő, fizikai fölényét nem tudja bizonyítani a kutyának, kölyök korban is nehezen, de felnőtt korban egy 40-50 kg-os, erős jellemű rottweilerrel szemben szinte lehetetlen. Marad a mentális erő, az ész, a vezető szerep biztosítása. Na, ez nem megy csak úgy magától, ehhez tanulni kell, hatásos technikákat elsajátítani a kiképzés elméleti és gyakorlati anyagából. 

Bizony tréningezni kell, hatásos büntetési technikákat elsajátítani. Egy jól irányzott pofonnak is van helye, de csak egy cselekvés megtorlásaként. Ha nem tisztel eléggé és nem fogadja el, hogy én vagyok a vezető, helyre kell rakni. Megmutatni neki, hol a helye, meddig mehet el! Én nem pofozom (mert ha lassú vagyok, oda kaphat a kezemre és megijeszthet, amivel a gyengeségemet árulom el! ) Kiemelem két lábra , megrázom pofafogást imitálva , vagy fenéken billentem. Hirtelen, váratlan elég nagy inger, kizökkenti az éppen nem szeretem dolgokból,  hatásos büntetés lehet . Elsodrom, hozzávágom a láncot vagy egyéb tárgyat, ha olyan messze van, hogy nem érem el.

Nem beszélek feleslegesen, de őszintén és belülről, kívülről láthatóan dühös vagyok. (nem hisztis, őszintén mérges) Fontos, hogy a bizonytalanságból, félelemből eredő morgásért fenyíteni a kutyát csak olaj a tűzre! A kutya még idegesebb, még nyugtalanabb lesz, teljesen összezavarodik! 

Rendszeresen felbukkanó kérdés, hogy miért morog felemelve ölben, miért morog, miért ellenséges, ha szorongatom, szeretgetem, ha korlátozni akarom?
Nem szeret a kutya bizonytalan szituációban lenni, ölben és magasan nem természetes póz a kutyának. „Ne kényszeríts ilyenre”, morogja! Továbbá ilyenkor a rottweilerek azt sem szeretik, ha átkarolják, beszorítják, alárendelt pózba kényszerítik őket. Hol van ebben alárendelt póz, kényszerítés? A legtöbb ember, amikor ölbe veszi, a kutyát fölé hajol, a fejét a „marjára teszi”, vagyis a kicsi kutya feje fölé teszi a saját fejét. Pont úgy, mint amikor az egyik kutya dominálni akar a másik felett. Eközben szorongatja, ölelgeti. Ilyenkor van a morgás, ami azt jelenti, „ne fenyegess, mert én erős vagyok!” Két erős kutya találkozásánál, aki nem vonul vissza az kész a harcra és azon nyomban kezdődik a verekedés.

Nincs ez másként a pici kutyáknál sem, mit számtalan videón bemutattam. A rangsor kialakítása fontos és szintén mélyen kódolt a kutyában. A harcban győztes, erősebb kutya lesz a főnök, a vezető, a másik az alárendelt követő! 
Mi megtudunk, küzdeni a kutyával? Akarunk egyáltalán küzdeni vele? Nem, nem akarunk és nem is tudunk! 
Szóval, ha nem akarunk vesztes pozícióba kerülni, csak olyan szituba menjünk bele, amit jól tudunk megoldani. Pl. Nem kell emelgetni, szorongatni a kutyát! 
Amikor korlátozni akarom, akkor korlátozom (állatorvosi vizsgálat) póráz, nyakörv, ha kell szájkosár segítségével és nem kérek elnézést tőle! Az ő érdekében teszem és nem ellene. 
Én csak azért, mert nekem kellemes és én úgy gondolom, a kutyának tűrnie kell az én szeretet rohamomat, sose tréningezem a kutyát. Tisztelem az igényeit, cserébe én is tiszteletet várok tőle. 
A simogatás kezdetben semmit nem jelent a kutyának. Az anyja nem simogat, és a testvérei sem. Ezért én kölyök korban ritkán simogatok, inkább dögönyözöm, masszírozom, kedvesen megdöngetem, huzakodós játékot, azaz zsákmány játékot játszok velük. Úgy nevelem, úgy irányítom, ahogyan az anyja, vagy a másik kutya tenné. 

Majd idővel azt is megtanulja, hogy az ember simogatása dicséret, jutalom, mint ahogyan a hangom is lehet simogató, kedves elégedett, na meg határozott, tiltó és büntető! 2013.01.11.

Nincsenek megjegyzések: