A tanulás kezdete kettő hónapos

Kettő hónapos korban.
Esik az eső, de ez nem ok arra, hogy ne sétáljunk. Ez a negyedik sétánk. A másik három csendes, forgalommentes időszakban volt. Ilyenkor nagy az autó forgalom, mert a gyerekeket viszik az iskolába majd sietnek dolgozni, csak a jobbkezes utca miatt fékeznek picit.

Ma a videó kedvéért nehezítettem a sétát , mert hiba lehetőségeket és korrigálást mutatok meg. Egyébként soha nem hozom ilyen helyzetbe a pici kutyát, mert időben reagálok, az autó közeledtét észlelve azonnal leguggolok és magamhoz hívom. Magamra vagy a játékára irányítva a figyelmét szinte észrevétlenül elhaladhat az autó mellettünk. 

Felkészültünk a sétára. Nyakörv, póráz. Egy ideje flexit használok, mert egyre kevesebb helyen lehet elengedni a kutyát , jobb ha időben megtanulunk ezzel is közlekedni.
Sose feszülhet a póráz ! Itt is érvényes ! Mint látod Kimi szabályosan jön láb mellett, amikor elindulunk.  Rám néz és mivel látja a kezembe a "valamit" sokáig fent is tartható a figyelme. Az első izgalmas szagig , ami rögtön sietésre készteti. Semmi gond, mivel elég hosszú a póráz mehet is és még mindig laza , nem feszül. 

Hallom a közeledő autót, de nem guggoltam le, nem hívtam magamhoz, hogy közösen átvészeljük az igen zajos , világító szemű "valamit" . Kimi menekülőre fogja, futna haza, biztonságos helyre ! Ha már így jártam, nem aggódok , izgatott hangon sem szólongatom a kutyát, de nem is rángatom a pórázt! 
Megálltam, megtartottam a pórázt , amint a kutya megakadt adtam neki a kaja hívó jelet, amit nagyon jól ismer. 

El is indult felém azonnal , de egy újabb autó miatt menekült volna ismét , de én csak biztattam, hívtam adtam a kattogó, nagyon mélyen bevésődött pozitív jelet ! Hozzám ért megdicsértem, megszeretgettem, adtam neki játékot.

Az én hangom három hetes korától "jelent valamit". Mélyen bevésődött, sok sok pozitív dolog kapcsolódik hozzá! Megbízik bennem, kötődik hozzám, így az ösztönös reakciót hamar át tudom váltani és segítségével megtanítom arra, hogy bármikor hozzám jöjjön! Ketten bármit megoldhatunk, nem marad magára a bajban sem.  

Sétáltunk tovább és még néhány autót megvártunk, de már a szokásos módon, támaszt adva Kiminek ebben a nehéz feladatban. Jutalmul megkapta a játékot, amit örömmel cipelt haza. A kapuban méltatlankodott, hogy nem jut be a kapun, de kapunyitás után boldogan szaladt fel a kinccsel a lépcsőre. Picit játszott, megtörölgettem, kapott reggelit. Majd az anyja megehette a maradékot .

Kimi eközben engem nézett mit is csinálok. Majd leellenőrizte , hogy anya csöcsében nincs e még egy kis tej. Lilu szelíden elterelte, de mivel nem értett a "szép szóból " nyomatékul durvábban is elmondta neki.  Na, ezt meg is értette Kimi és nem erőlködött tovább.

Lilu , gyors és hatékony büntetését látva megértheted, hogy miért nem szeretik a kölyök kutyák, ha hirtelen mozdulattal föléjük tornyosulsz és még mély hangon beszélsz is hozzájuk, na meg megpróbálod a fejüket is megpaskolni!