Neveld, tanítsd, ne halogasd! Nyolc hetes kor után


Kiemeltem  ebből az írásból két eseményt. Példa arra, mennyi hiba lehetőséget rejt a kölyök kutya nevelése. Főleg akkor , ha csupa jó szándékból, téves elképzelés alapján haladunk. Könnyedén megtaníthatunk a kutyának néhány viselkedést, amit később viselkedészavarként, a kutya rossz tulajdonságaként írunk le. 
Kikerül a kutya az alomból, új gazdija, új családja lesz. Bizony egyedül marad, kutyatársaság nélkül, a megszokott környezete és „játékai” – testvéreivel való birkózás – nélkül. 
Picit bánatos, picit kedvetlen, de az élet utat tőr, és néhány nap után belelendül a játékba! 

Cibál, rág, harap, felfedez, ösztönösen kutyaként viselkedik. 

Kezdetben mindenki lelkesen részt vesz a kutya játékában, örül, hogy milyen aranyos, milyen kis vagány. Aztán észre veszi, hogy a kutya felhergeli magát, egyre vadabbul és vadabbul harap, nem lehet leállítani .
Akkor jönnek a jó tanácsok, a régi emlékek, hogy csapj rá újsággal, nyomd le, rázd meg a grabancát, szólj rá keményen, magas hangon imitálj fájdalmat, aztán majd abba hagyja! 
Hát nem hagyja abba. 
Vagy látszólag igen, de az nem tartós eredmény, minden játéknál, újrakezdődik,tán hevesebben, mint az előző alkalmakkor. 
Jön a kétségbeesés, uram isten, nem leszek falkavezér, lefog győzni a kutyám és átveszi az irányítást! Ez a falkavezér teória már régen megdőlt, de makacsul befészkelődött az emberek tudatába és elindul a kutya leszoktatása.
Én soha nem szoktatom le a kutyát semmiről, de minden igyekezetemmel egy jól nevelt, fegyelmezett, sok örömet és büszkeséget adó kutyára törekszem. 

Játszom harci játékot a kutyával, de úgy, hogy az eseményeket én irányítom.  

Így írtam erről tavaly. 
Videón is bemutattam.

Aztán a harapdálós, lebirkózós játék következett, mert ez hiányzott olyan nagyon neki, hiszen a testvérekkel ilyen módon játszott reggelenként és napközben többször!  Ez látszólag egyszerű játék, de nem az! A tűhegyes fogacskákkal bizony kellemetlen még a kiskutyák harapása is. Ezért nem a csupasz kezemet kínáltam fel harapdálásra, de a karomat, amit védett a pulóverem ujja.

Nem hajoltam rá, nem bosszantottam, nem mérgesítettem, csak játszottunk! Egyenlő volt a küzdelem, nem okoztam fájdalmat neki, ő se nekem, mert én már megtanultam, hogyan kell irányítani egy ilyen játékos harcot! 
Két perc volt az egész, megdicsértem, befejeztem a játékot.
A tanulás itt véget is ért, levittem a kertbe, pisilni, kakilni. Jól ki is számítottam az időt, hogy ez már esedékes, megkapta a „dolgok” elvégzéséért is a dicséretet.  Picit visszamehetett a lakásba, Győző is játszott vele. Az egész háromnegyed óra volt, aztán ment a helyére, ott rövid idő múlva el is aludt
FONTOS! Ez reggel , a célzott tanulás végén volt! 
Nem ezzel kezdtük, hogy a kicsi kutyát szórakoztassuk ! Ez a játék velünk, csak a bónusz jutalom, a legkedvesebb játéka, befejezésül!  Nem hergeltem folyamatosan, hogy harc készültségbe jöjjön, és nem volt cél dühös kis pukkancs kutyát csinálni belőle! 


Kiegészítés az íráshoz.

A játékos harc kivitelezéséhez, tudni kell irányítani a kicsi kutyát. Úgy kell játszani, hogy ne legyen dühös, de azért harcoljon és nyerjen! Viszont, ne kerekedjen fölénk! 
Ezért nem jó, ha fáj a harapása, mert akkor önkéntelenül is sebezhetők leszünk, egy idő után meg durvák a kölyökkel. Ennek megelőzésére védő kesztyű, vagy egyéb védő ruhában kezdeményezzük ezt a játékot.
Jó tudni azt a trükköt hogyan éreztessük a kutyával, hogy mi erősek és céltudatosak vagyunk.
Ez a trükk az anatómia ismerete.
A kutya fej két fő részből áll, a koponya és az orr rész csontjai. Az orr álcsontból és álkapocs csontból áll, ebben vannak a fogak. Az álcsont mozdulatlan, az álkapocs mozog (az álkapocsban vannak az alsó fogak) Ezért ha az álkapocs csontot enyhén lenyomjuk, a kutya nem tud harapni, hiszen felülről nem tud rázárni a kezünkre. Az álcsontot nem tudja akarattal mozdítani, azt csak  az álkapoccsal teheti. Viszont azt helyben tartjuk.
Szóval játék közben, ha nagyon harap, nem elrángatjuk, elhúzzuk a kezünket, de betoljuk a kutya szájába, enyhén lefele tartva az álkapcsát.
Megszűnik a harapás, de lehet, egy picit vergődik, tiltakozik a kutya. Addig tartjuk lent enyhe kényszerrel, amíg megnyugszik, feladja a küzdelmet, akkor gyorsan elengedjük, felállunk, dobunk neki labdát, plüss állatot, hecc bőrt, vagy adunk juti falatot.
Nem hergeljük fel a kutyát, nem feszítjük túl! Csak annyit játszunk ilyent, amíg nálunk az irányítás! Napi egy "harci" játék bőven elég.
Van, hogy minden igyekezetünk ellenére túlpörgetjük a kutyát , nagyon nem akar leállni néhány ilyen huzakodás után. Akkor ott kell hagyni, helyére zárni , küldeni , mert fáradt ,azért pörög.
Amikor kutyatársaságba is megy, ezek a játékok már nem szükségesek, hiszen nem kell pótolni semmit.
Hat hónapos kortól, meg a segéd játszhat vele harci játékot, a KUTYAISKOLÁN, A gazdának már nem kell. A gátolt harapás 4 hónapos korra kialakul egyébként, ha jól neveljük.

Másik gyakran elhangzó panasz, hogy a kutya felugrál! 
MINŐ MEGLEPŐ, ezt is az ember tanítja meg neki, pedig mindenki szent meggyőződése, hogy ez a kutya rossz tulajdonsága, amiről büntetéssel kell leszoktatni. 

Ugyanebben a videóban látható, (lenne) ha én nem kapcsolnék időben. Így írtam erről:

Azonnal ki is szúrta, hogy tömény illat jön az asztalról, ott a sok finomság. Változtattam a helyszínt, variáltam, de mindig nálam kötött ki és nézet rám, felcsimpaszkodott adjam már a falatot!
Nem kezdtem el szidni, nem mondogattam neki, hogy ezt ne tegyed, ne ugrálj, na, ne te rossz kutya addig nem kapsz falatot, amíg szépen nem viselkedsz! 
Ezzel szemben elkezdtem dobálni a falatot, hogy eltereljem a figyelmét az asztalon levő tálról.

Tulajdonképpen arra jutalmaztam, hogy eltávolodik tőlem. Persze, ő mindig visszatért kapaszkodott volna fel, hogy elérje a tálat.  Én tovább gondoltam, használtam az eszemet, ahelyett, hogy a kutya büntetésével lettem volna elfoglalva!
Felálltam, feltettem a tálat a szekrény tetejére és máris megszűnt a kutya számára az erős inger! 
Nyugodtan folytattam az elképzelt tréninget, a kutya tanítását. Lekötöttem a figyelmét, hogy pozíciókat tanítottam neki. „Ül” ,”fekszik”

Ugyan ezt az elvet követem a találkozásokkor való felugrálás ellen is. Nem tanítom meg a hibás viselkedésre, mert lehajolok és csak akkor dicsérem, simogatom, ha négy lábon van.
Felkészülök a találkozásra és van a zsebemben, kezemben falat, ha nagyobb megerősítésre van szükségem, mint egy simogatás. Labda, játék eldobásával is elterelhetem, mert ami gurul, mozog, távolodik, felkelti a kölyök figyelmét. 

Persze csak ha látja, nem a feje fölött és a háta mögött lóbálom, vagy dobom el a tárgyat. Ilyenkor ügyelek arra, hogy a tárgyat vissza is hozza, mert később az „apport” tanulandó feladat lesz!

Figyelnem kell, hogy itt se tanítsak hibás viselkedést!
Nem kergetőzők a kutyával, boldogan szemlélve, hogy szaladgál és menekíti előlem a labdát.  Azt sem nyugtázom, hogy tőlem távol ledobja és ott hagyja. Ilyen apróságokon múlik , hogy később nem kell újratanítanom amikor a tényleges vizsgaszintű kiképzéshez érünk.
Ami a videóban még „feltűnő”, azaz jó eséllyel keveseknek tűnik fel, hogy nincs vezényszó és nem beszélek a kutyához. Tudatos, nem véletlenül alakul így. 
A klikker tréning máshogy épül fel, mint a hagyományos” klasszikus kondicionálással való tanulás. A vezényszó, a „szó” később kapcsolódik be, az egy következő tanulási szakasz lesz. 
Szoktam beszélni a kutyához, csacsogok, szeretgetem, de az a pihenő időben van.
Engem nem azért szeretnek a kutyák, hogy tutujgatom, kényeztetem, rájuk hagyok mindent ! Sokkal inkább azért , mert értjük egymást, és tanítom őket, cserébe megtanulták én mitől vagyok elégedett ! 

Nem robotok, ők is hibáznak, de az nem olyan esemény, amire állandóan emlékezni kéne és rettegni, mikor következik be újra ! Nem mesélem mindenkinek, hogy mennyi rosszaságot követ el a kutya, mert nem a hibák határozzák meg őt, de sokkal inkább a jó dolgok ! 
Pozitív megerősítés ! Egy elv, ami mentén haladok.
Régen tudom, hogy  durvasággal, büntetéssel csak egy ideges, elbizonytalanodó, tiltakozó , hisztis kutyát nevelhetnék, így azt kerülöm. Olyan helyzetet teremtek, hogy csak ritkán kelljen kényszerítéshez folyamodni.  

Vannak tilos dolgok , de annak köre szűk, viszont betartásuk kötelező ! Ott nincs engedékenység , választási lehetőség. EZ A KUTYA ÉPSÉGÉT, ÉLETÉT VESZÉLYEZTETŐ helyzetek köre ! ( 2015.) 

Nincsenek megjegyzések: