Kölyök képzés játékosan

Dobos "ül" és "figyelj" . 

Ezen a fotón, azt a pillanatot látod, amikor a kutya várakozik a falatért. Leült, kapott azonnal egy falatot, majd a gazdi várakoztatta, hogy szépen, türelmesen üljön. 
Dobos meg is tette, mert már megtapasztalta, hogy ha ebben a pozícióban várakozik, jutalmul megkapja az áhított falatot. Nézi is a falatot, nehogy eltűnjön a szeme elől! 

Amikor ezt így gyakoroljuk, a kutyát úgy kondicionáljuk,(alakítjuk ki a feltételes reflexet) hogy később már a testtartásunk, a kezünk ilyen mozdulatára is leül és várja a falatot. Ez nem baj, ha pont ezt akarjuk tanítani, hogy erre a kézjelre üljön le, majd várjon egy kis ideig a jutalomra. Csakhogy a tanítás célja zömmel nem ez, hanem az "ül" feladat tanítása.

Az emberek tévesen azt gondolják, hogy a kutyát megtanították ülni. Azaz néhány jó ismétlés után tudja a kutya mit is jelent az "ül" szó!Sőt, azt is tudja, ilyenkor figyelni kell. Mindenki meglepődik később, hogy ez mennyire nincs így. Más helyszínen, más helyzetben, a kutya nem ismétli ugyan ezt. Akkor jön a bosszankodás,
hogy a kicsi kutya engedetlen és nem csinálja azt amit mondanak neki. Pedig nem engedetlen, csak jó eséllyel még a szót nem tanulta meg.

Itt még 

az ember test, kézjele, és a kapott falap alapján rögzítette magában az eseményt!
Szóval az emberek tanítanak valamit, amiből a kutya egészen mást ért meg, mint ami az ember szándéka lenne. A tanítás folyamatában kimarad egy láncszem és néhány hónap elteltével, a gazdik aztán türelmetlenül, a kutyát hibáztatva mérgelődnek, hogy miért nem csinálja azt a kutya, amit mondanak neki! 
Hogyan is írtam , az előbb ?! A kutya nem engedetlen csak nem tanulta meg a szavakat, így szóra nem is tudja végrehajtani a kívánt pozíciót!
Fontos sokadszor is elmondani, hogy a kölyök figyelmét magunk felé irányítani, nem a falattal kell! 

A falat elsősorban a jutalmazás eszköze.

A falattal megerősítek egy jó viselkedést.  Az étel szaga a kutya orrán keresztül az agyi funkciókat, az ösztönöket hívja elő. Aztán az ösztönös cselekvésre rádicsérünk, adjuk a falatot, ami a gyomrán és az ízlelőbimbóján keresztül hat. 
Így remekül lehet kondicionálni, rögzíteni egy viselkedést, egy adott szóhoz! Kutyája válogatja, hogy mennyi idő alatt tanul meg egy szót!  Ebben az esetben a tanulás legelején van a kutya. Sem a szó, sem a mozdulat nincs még kondicionálva.
Ezért én azt javasoltam, tanítsd a szót és a koncentrációt, de külön - külön. Rád nézzen a kutya, ne a falatot bűvölje!
Tedd magad mellé a kezed, a figyelem fent tartására egy pisszenés, érdekes hang elég, miközben lágyan nézünk a kutyára, aki vissza néz. A szemünkbe néz, mi meg az övébe! Kezdetben pár másodperc, 1 perc után jutalmazzuk a kutyát! Adjuk a falatot. Majd nyújthatjuk fokozatosan a koncentrációt, no és az ülve helyben maradást! Ez az egyszerűnek látszó feladat is öt egységből áll, külön külön is tanulandó elem! Ül pozíció a hozzátartozó vezényszóval, koncentráció, hogy a figyelme nem kalandozik el rólunk - a szemünkbe néz , ülve marad, amíg fel nem oldjuk a feladat alól !

Emlékeztető.

Az emberi nyelv tanulása.

Hogyan tanul a kutya?

Figyelem, koncentráció

https://amitakutyanevelsrltudnirdemes.blogspot.hu/2012/12/figyelem-koncentracio.html

Jutalmazás

„A jutalmak listájának élén az étel áll. Mint elsődleges megerősítő, más szavakkal, mint olyan valami, aminek veleszületett biológiai értéke van a kutya számára, az étel általában erősen motivál egy viselkedést. Végül is, nincs olyan kutya, aki képes lenne életben maradni evés nélkül. „Ül”, klikk- jutalom falat, ismétlés! Az étel könnyen használható és irányítható. Bónuszként, az ételről kimutatták, hogy fokozza a kutya ember felé irányuló szociális viselkedését (Feuerbacher & al., 2014).
Amikor ételt használunk, a kutyák kevesebb elkerülő viselkedést mutatnak, és jobban vonzódnak az emberekhez, különösen ahhoz, aki az ételt adja,  szóval több ez egy kiképző eszköznél: az étel megkönnyíti a kötelék kialakulását a kutya és az ember között.”

Csehes beülés +pozíciók tanítása.

Miért ez a cím?
"Csehes beülés" , ami a témát adta . Láttam, olvastam egy béna tanácsot, hogyan kell tanítani . Sok évtizeddel ezelőtt ezt "csehes beülésnek" , hívták , mert cseh munkakutyások így rendelték lábhoz a kutyáikat. Volt egy időszak, amikor itthon a vizsgaszabályzat tiltotta az ilyen formájú lábhoz kerülést, majd sok éve újból divatba jött. Mint, mindent ezt is különböző módon taníthatjuk meg a kutyának. Én az első videón látható módon tanítottam. Aztán tovább keresgéltem más módszerek után ...

1. Kerestem videót.

2. Kerestem szöveges leírást:" @Eszter: Csehes beülés tanítása2011. november 21., 3:06
Pici idézet : "A csehes beülést többféle módon meg lehet tanítani a kutyának:
Megvezetéssel, illetve célkövetéssel: az előttünk ülő kutyát beültetjük magunk mellé úgy, hogy a kezünkben lévő jutalomfalatot vagy pálcát elhúzzuk az orra előtt a bal oldalunk felé, majd magunk felé újra előre. Elvileg ekkor a kutya a célt követve először a fejével beér mellénk, közben feláll, majd amikor újra magunk elé húzzuk a kezünket, megfordul és a fenekével mellénk ér. Ekkor a falatot vagy pálcát fölfelé mozdítva leültetjük.
Ha ez a mozdulat már nagyon olajozottan megy, akkor a falatot illetve a pálcát már ne használjuk, majd adjunk hozzá vezényszót (ami legyen eltérő, mint amikor a kutya minket megkerülve kerül lábhoz), és a kezünkkel egyre kisebb mozdulatot téve várjuk el a kutyától ugyanazt a mozdulatot, amit eddig megvezetéssel/célkövetéssel megcsinált."
Kerestem még videót! Remek ötletekre leltem.
3. Profin , vezényszóra kell lábhoz menni a kutyának , hogy a verseny stílust taníthassa!

4

5.
6. 

7. Itt látható egy kezdeti fázis

 Én nem értem a szöveget,azzal egyértelműbb lenne biztosan. Nekem a látvány is sokatmondó, de sajnos találgatnom kell.

Alapállás, igazodás , menetelés, fontos eleme a vizsgagyakorlatoknak, mint ahogyan a sarkos fordulás is. Ennek tanítását, különböző módon tehetjük. A profik, plusz eszközöket bevetnek ehhez. Lásd doboz, avagy céltábla!
Pici, rész egységekre bontják a tanulást és úgy tanítják vagyis kondicionálják a kutyát. Falattal, tárggyal megvezetve vagy motiválva és megfelelő időben jutalmazva!

A titok a kiképző személye, aki kiképzi a kutyát. Fontos a kéztartás, a lendület, ami gyorssá teszi a kutyát. Az ilyen bemutató videókon már nem a leges, legelső kezdeti lépéseket látod ! A kutya egy verseny stílust tanul, már egy éves kor fölött.
A videókban szarvas hibát nem látsz, mert nem botladozik a kiképző, de pontosan tudja mit szeretne elérni! Az alapok már benne vannak a kutyában. Oktató videókban döntően a jót, a módszert mutatják be, ami szerintük, a célhoz vezet .
Vezet is, de egy az egyben, mindent nem tudunk lemásolni , hiszen az apró trükköket talán észre se vesszük, no meg, mások vagyunk, más a kutyánk! A másolás nem elég, kiképzési alapismeret kell ehhez, vagy kell egy segítő aki instruál, utasítást ad, mit hogyan csinálj !

No, erre lenne a kutyaiskola , nem azért, hogy a "kutyát" kijavítsuk, ha elrontottuk. Ezért kellene járni a rottweilerrel, nem másért . Amikor komoly tervekkel állunk neki, célszerű megismerkedni az adott kor követelményeivel, hogy ne "hibákat " gyakoroljunk . Így talán kevesebb lesz a csalódás , ha nem sikerül elsőre ! 😊 Mert nem sikerülhet így , hiszen a verseny, vizsgaképzés már feltételez elég sok kutyakiképzői ismeretet.

8. Lásd még itt is :
9.

10. Még  egy profi . Figyelemre méltó a jutalmazás módja és az eszközök. 

11. Ami az egészből fontos, főleg azoknak akik a "régi" klasszikus kondicionálás technikán nőttek fel, nem pórázon rángatva, kézzel lenyomkodva , miközben emelt hangon adjuk a vezényszavakat, tanítjuk a kutyát ! A kiskamasz, kamasz, növendék kutyák már ismerik a vezényszavakat , ha jól figyelsz, magad is észreveszed !
12. Nem hibákat korrigálnak egy életen át, remélve, hogy a vizsgán majd jó lesz! Egyszerűen kiképzik a kutyát ! Tudatosan , pontosan ismerve a kitűzött célt , annak elérésének útját , haladnak előre. 

Félelem, érzelem, viselkedés , agresszió, őrző-védő , magabiztosság

A kép csak illusztráció. A hely, ahol szóba kerülhet a kutya jellemképe, a kiképzés alapjai, annak  elsajátításának lehetősége. Nem más ez , mint a kutyaiskola. Ezek a kutyák szocializáltak és szociálisak is. Lehetőséget kaptak, hogy megtanulják a kutyakommunikációt. 
 

Na, de mi van akkor, ha viselkedés zavart kellene helyrehozni?
Hogyan segítsünk a pánikba esett kutyának? ITT  E téma kapcsán indult a beszélgetés, majd egy mondatot leírtam érvelésnek. Egy kis idő elteltével, aztán eszembe jutott "még valami" ....Írtam és kikerekedett a mondanivalóm.

A legfontosabb tanulság a cikkben, hogy a nyugtatás és a jutalomfalat segít! Persze nem úgy, hogy rádicsérünk a félelem kiváltotta pánik reakcióra. 

A felismerés egyszerű! A félelem nem megerősíthető!  Ezzel szemben áll az a vélekedés, hogy , a "félő" kutya nyugtatásával, megerősítjük a félelmet. Hiszen minden cselekvést meg lehet erősíteni, a jót és rosszat egyaránt.
Igen ám, de… A félelem nem viselkedés, az érzelem, a kutya belső állapota. Ösztönös reakció. 

Azt tanítással nem lehet megerősíteni, de felülírni, eltüntetni sem. Jó esetben csak mérsékelhető a félelem kiváltotta válasz reakció. Azaz megtanítható a kutya, hogy abban az adott helyzetben hogyan viselkedjen. Innen már csak egy lépés volt, hogy „lefordítsam” rottweilerre és a napokban előbukkanó másik témákhoz kapcsoljam az egész kérdéskört.

Mit tegyünk, ha félelmében szélsőséges viselkedést mutat a kutya, agresszív támadást látunk nála? Az agressziót büntetni kell? Nem, semmiképpen sem! Az agresszió megszüntetésére, a kutya rángatása, emelt hangon való utasítgatása ebben az esetben nagy hiba.

Amikor a kutya ideges, fél, nem tud a tanulásra, a viselkedésre koncentrálni, ezért az a törekvés az ember részéről, hogy „jó „viselkedésre tanítsa, nem fog sikerülni, pláne, nem, ha maga is ideges, feszült! Még nyugtalanabbá, még stresszesebbé válik a kutya . Lehet erőszakkal kényszeríteni az ebet pórázon, hogy kövesse az ember utasítását, vagy csináljon az ember elképzelése szerinti viselkedést, de attól még az eb ugyanúgy félni fog!

Maximum az ember kipipálhatja, hogy ő segíteni akart, de a kutya mégis fél! „Nem az én hibám, nem tehetek róla, én mindent megpróbáltam!” – mentegetőzik a legtöbb ember. Pedig senki nem hibás, csak másként kellene kezelni a kutya, szép fokozatosan kialakult viselkedészavarát. Súlyos esetekben segítségre szorul a kutya, magától nem oldódik meg a helyzet! A pánik, és ennek következtében kialakult viselkedés részben sajnálatra méltó, részben balesetveszélyes.
Legjobb lenne nem eljuttatni a pánikig, de az emberek zöme magára hagyja a kutyát, arra vár, hogy majd „kinövi” a félelmeit.

Enyhébb esetekben, erre van esély, a kutya tartósan „tünetmentessé” tehető, ritkán mutat félelmi reakciót. Így van ez akkor is, ha nem növi ki, de felnőtt korára megmarad a félelem, zajoktól, tárgyaktól, szituációktól. A megszokás nagyúr! Hozzá lehet szoktatni a környezet ingereihez és ebünk megtanul nem reagálni rá.  

Elszaladni biztonságos helyre, természetes állati viselkedés. Vadállatoknál, amikor ezt nem tudja megtenni, a félelem „támadásba” fordulhat. Kutya esetében is így van. Szorult helyzetben a kutya előre menekül, kitámad.
Az ember, a háziasítással, a szocializációval, tenyésztéssel, szelekcióval az ösztönös adottságokat módosította, megváltoztatta, de a félelem, az óvatosság, nem tűnt el.  

Az őrző-védő fajtákban hangsúlyos szerepe van a „bátorságnak”, ezért a természetesen bátor, magabiztos kutyák kiemelt szerepet kaptak a fajták kitenyésztése során. Ezeket a kiváló képességű egyedeket szaporították, ők lettek a tenyészállatok. 

A jó képességű egyedeket aztán ki is képezték, az ember szolgálatába állították. A kiképzésben elért eredmények alapján újból tovább tenyésztették őket, így biztosították, hogy sok generáció után is munkaképes, jó őrző-védő kutyák legyenek. Ami tulajdonság látható, az ott is van, és az öröklés révén az utódokban megjelenik, tartották elődeink, még a kezdetek- kezdetén. 

Nincs ez másként ma sem, de az öröklésmenet azért ennél picit bonyolultabb! A külső tulajdonságok esetében is, de a belső tulajdonságoknál még sokkal inkább!

Nem véletlen, hogy a karakter tesztek használói nem az unos - untalan ismételt gyakorlatsorok végrehajtása alapján értékelik a kutya reagálását helyzetekben. Mára „mindenki tudja”, hogy a megszokás nagyúr! Ugyan azon a helyen, ugyan azon szituációk gyakorlásakor, a kutya hozzászokik az őt ért ingerekhez és egyre kevésbé mutat szélsőséges viselkedést! Megtanul egy „jót”, amit az ember elvár tőle! Ám idegen helyen, változó körülmények között ismét erős reakciót fog mutatni. 

Az érzelmei vezetik és lehet az csak egy villanás, de megmutatja, hogy nem annyira magabiztos a kutya. Ezt a pillanatot kell látnia egy jó szemű bírónak, ami lássuk be nem könnyű! Akkor a legnehezebb, ha a bíró sose látott természetesen bátor, magabiztos, domináns kutyát. Itthon, de azt hiszem a világon mindenütt, a jó szemű bírók vannak kisebbségben.

Lássunk példát, ugrok tovább gondolatban az őrző-védő képességre.

Sok vitát kiváltó kérdés az őrző-védő ágazat, az IPO vizsgáknál és az IPO sportban, a legmagasabb pontszámot kapott kutya a legjobb őrző-védő eb is? 
Nem feltétlenül, mondom én sokadszorra.
A való életben és a pályán, más-más elvárásokkal néz szembe a kutya! Arra másként is kell felkészíteni, de az alap, mindkét területen , a magabiztos, bátor, harcra és tettre kész kutya.

Koronként az ember tudása, tapasztalása, igényei szerint, az elvárás, a megítélés sokat változott. Mára, az „utcai harcból” „ökölvívás „lett. Sport, a kutyavezetők versengése.

A kiképzés mesterségének elsajátítása kötelező a versengéshez, amihez hozzátartozik, sőt, alapfeltétele egy jól kiválasztott és jól felkészített kutya!  Ma már profi szinten kell bemutatni, a felvezetés ugyan annyira értékes, mint maga a kutya!  Három ágazatban, nem könnyű kiválónak lenni.


Az őrző-védő ágazat a vízválasztó, az ott mutatott értékek váltják ki a legnagyobb izgalmat (és vitát) 
Különösen így van ez, a tenyész rendezvényeken. Ott „számon kérik” látni akarják, az ösztönös adottságokat, még ma is! 
Őrző- védő ágazat gyakorlatsora, sok kutyának könnyedén megtanítható, a kutya zsákmányszerző ösztönén keresztül. Ettől ő még nem lesz harcra, védelemre kész őrző-védő eb! Formai elemeket tanítva, a tényleges őrző-védő képesség nélküli kutya is kiképezhető egy vizsgaszintre, egy gyenge versenyszintre is.  Sőt, az alapvetően bátortalan, puha kutya, állandó fejlesztéssel szintén! Hiszen a kutyában ott van a zsákmányszerző ösztön, ami a létfenntartó ösztönkörhöz tartozik. 
A kutyák eredetileg, csapatban vadásztak, a gyáva, alárendelt se maradt éhen, neki is megvolt a saját feladata. Ezért van az, hogy a kevésbé „ösztönerős” kutyát is fel lehet készíteni egy vizsgára, sokszor igen magas pontszámokat begyűjtve! (kevésbé „ösztönerős” = kívánatos, kiemelt képességek hiánya)
Hiszen a fogás minősége, a harapás erőssége, kitartás a harcban csak az avatott szemnek látszik igazán. Bizony nem minden bíró avatott szem, bár minden tudását, tapasztalatát beleteszi a bírálatba.
Ugyan ilyen módon veszíthet pontszámokat az ösztönerős, jó képességű kutya, mert nála az irányítás, a „kézben tarthatóság „adja fel a leckét! Vele is könnyű sok pontszámot elveszíteni. Nem véletlen, hogy az őszpontszám egyezése esetében az őrző-védő ágazat pontszáma kiemelt szerepet kap. Abban az ágazatban magasabb pontszámot elért kutya kerül a rangsorban előrébb!

Csak a valódi őrző-védő kutya az, amelyik képes megállítani a segédet és meg is küzd vele, még akkor is, ha az a küzdelem, imitált harc! Fogása erős, terhelésre megtartott, stabil, az egész viselkedése dominanciát mutat.  

A kevésbé ösztönerős , csak utazik a karon , fogása gyenge, terhelésre nem megtartott, ideges, feszült az egész munka alatt, sokszor nehezen ereszt, teljesen szét esik a gyakorlat végére. 

A tenyész alkalmassági vizsgálatokon, a bíróknak az lenne a feladata, hogy elfogulatlan szakértelmükkel, segítsék a kutyásokat, tenyésztőket. Nem kegyet osztogatnak, hogy átengedik a kutyát.
Ideális esetben egy viszonylag egységes szűrön keresztül, leírást adnak a kutya munkájáról, rögzítik, mit gondolnak a kutya teljesítményéről. Ez irányt mutathat a tenyésztésben, mely területeken van javítani való vagy mely területekben vannak kiváló eredmények, amit feltétlen meg kell tartani. 

Az össznépi játszadozást, egymás hülyítését el kellene már felejteni, hiszen fekete-fehéren látszik a hibás út! Önmagát csapja be az a tenyésztő, aki azt hiszi ügyesen átvert mindenkit! Saját magát csalja csapdába, amiből aztán sose kerül ki, ha nem tanulja meg milyen is a "jó", korrekt őrző-védő eb. (2016.08. 14.) 


Viselkedésről, ösztönökről , tanulás vagy ösztönkezelés ...

Egy írást hívok segítségül, amiben igyekszem megmagyarázni, miért is nem értek egyet a „tanulás” kontra „ösztönkezelés” elmélettel, amiről beszélgettünk egy fiatal kutya tanítása kapcsán. Az elhangzott tanács az volt, hogy azért kell erős rántással elvezetni a kutyát, ha kitámad a kerítésnél ugató kutyára , mert ösztönt kezelünk olyankor. Abban az esetben a kutyának nem magyarázunk, de feltétlen engedelmességet várunk tőle.  Bár én értem, hogy egy ösztönös viselkedésre reagálunk, de azt gondolom hiba laikusnak "ösztönkezelésről" beszélni, ilyen formában az alárendelésre helyezni a hangsúlyt. Ezt írtam le. Előbb tanuljunk az ösztönökről picit .

Kékkel és dőlt betűvel az én véleményem, ami a régi íráshoz kapcsolódik. Kiegészítettem néhány ponton, hiszen sok év eltelt már az eredeti írás óta és így talán az én ellenvéleményem is érthetőbb lesz.  Sok dolog van, amit a tudomány már cáfolt, kutatásokkal árnyaltabbá tette a képet, így az elmúlt évtizedek „igazságai” módosultak. Rengeteg írás van róla, de azt túl sok lenne ide tenni érvelésül. Íme, az írás.

Ösztönök és ösztöncsoportok


Szerző: Tremmel Nándor, az azóta megszűnt kutyahirek.hu oldalon jelent meg az írás sok éve 2008. 
A kutyák a farkas ősnek köszönhetően különböző örökölt tulajdonságokkal rendelkeznek. A kutyát a farkasból, az ember számára hasznos, örökölhető ösztönöknek köszönhetően háziasította az ember. Az ösztönök örökölt viselkedésformák, amikor a kutya ösztöneiről beszélünk, tulajdonképpen egyes öröklött viselkedésformáit tárgyaljuk. 
Legújabb kutatások szerint, a kutyát nem a "mai " farkasból háziasították, de sokkal inkább közös ősük volt a farkassal. Sokkal régebbi a története, mint azt eddig feltételezték. Ezt tanúsítják a leletek a DNS vizsgálatok. Miért fontos ez?  Most nem ez a téma, nagyon elkanyarodnánk, ha ezt is megtárgyalnánk. Röviden: a falka lét, alfa hím, falkavezér teória kérdésköre, megspékelve a dominancia elmélettel, ami sok téves felfogást eredményezett.  Menjünk tovább az olvasásban.
Az ösztönfogalom pontosan meghatározott definíciója nem ismeretes, a szerzett ismeretek szembeállításával fogalmazható meg. Az ösztön annyiban különbözik a tanult képességektől, hogy az ösztön tapasztalat nélkül fejlődik ki, a tanult képességek viszont teljes mértékben a kiképzéstől függenek. Az ösztönös tevékenység minden cselekvés közül az első, a kutya a cselekedet eredményéről azonnal visszajelzést kap. A kiképzés folyamán előbb-utóbb az ösztönös cselekvés tanult, elemeket is fog tartalmazni, egymást kiegészítve, az ösztöncél kielégítése érdekében.
Az én megközelítés módom az etológia tudományára alapozva, az hogy a családi kutya ennél sokkal több. Nem pusztán ösztönlény, de érző, értelmes, egyéni karakterrel rendelkező társállat, aki a nevelés, a családba illesztés és a kiképzés által válik azzá ami. Végleges jelleme, karaktere a környezet hatására, a gazda segítségével alakul ki, aki neveli, tanítja, segít a kutyának az emberi világban eligazodni.
A család nevelő szerepét, amit régen a kutyafalkában, a kutyacsaládjában kapott meg, az ember vette át.  Az ember akkor tud jól nevelni, tanítani, ha a kutya ösztönös képességeit, egyéni karakterét figyelembe véve munkálkodik. 
Ezért tudni kell néhány dolgot a kutyáról, tudni kell, milyen ösztönök rejlenek benne.  Így hibás megfogalmazásnak tartom az ösztönkezelést, hiszen az ösztönt nem kezelhetjük, az nem tanult elem a kutya viselkedésében, ami kívánság szerint megváltoztatható! Olvassuk tovább az írást az ösztönökről!

Az ösztönök felosztása

Az ösztönök felosztásánál a kiképzés szempontjából négy alapösztönt kell figyelembe venni:
Szaporodási ösztön, Falkaösztön, Territoriális ösztön, Zsákmányszerző ösztön.
Minden más ösztön a négy alapösztön valamelyikéhez sorolható.

A szaporodási ösztön

Természetes körülmények között többféle viselkedés egymáshoz kapcsolódásában jelenik meg:
Harc a nőstényért, Udvarlás, Párzás, Utódgondozás.
Itt kell megemlítenem, hogy az ember az említett viselkedések közül már csak a párzást, (a nemi aktust) bízza a kutyára, így nem jöhet létre a természetes szelekció. Már nem a legerősebb hím párosodik a legerősebb nősténnyel, hanem az ember választja ki a neki megfelelő egyedeket. Pedig az evolúció törvénye az, hogy a gyengének, betegnek pusztulnia kell, hogy az egészséges egyedek tudjanak szaporodni. Ez a természetes kiválasztódás, a minőség alapja. A kiképzést ez az ösztön nem segíti, de az eredményes munkának ez az alapja
Hiba, hogy csak a párzást bízza az ember a kutyára! Sőt lassan már azt sem! A „harc a nőstényért” kivételével minden más jelen lehet.  Udvarlás, párzás, utódgondozás is ! Minden ösztönös képesség megmaradhat és öröklődik is, ha az ember lehetőséget teremt arra, hogy a kutya, kutyának megmaradhasson ! Persze nem úgy, mint a vadonban, de a természetes kiválasztódás is jelen lehet.  

A falkaösztön

A kutya az emberrel kialakult szoros kapcsolata ellenére alapvetően falkaállat maradt, ezért alá kell vetnie magát a falka szigorú törvényeinek. Minden kutyában megtalálható a tömörülés ösztöne, a falka alapvető célja az együttműködés, „egységben az erő”. Ez az együttműködés csak akkor jöhet létre, ha egy adott jelzés a falka minden tagjának ugyanazt jelenti, ezért jó, ha tisztában vagyunk ezekkel a jelzésekkel.

A falkaösztön a legerősebb kutyaösztön. 

A csoportosan tartott kutyák között mindig van egy vezér, és őt követik a többiek, egészen a legkisebbig, leggyöngébbig. Az ember-kutya kapcsolata lényegében a falkaösztönön alapul, hasonlítható a vezérkutya és a falkatag viszonyával, azzal a különbséggel, hogy a kutya ragaszkodása, hűsége az ember iránt nyilvánul meg.
Csak akkor szolgál minket a kutyánk teljes odaadással, ha számára a vezérkutyát testesítjük meg, azonban ezt kiérdemelni csak a megfelelő odaadással, példamutatással lehet, ezért értékes minden perc, amit a kutyával töltünk. Gondoljunk csak bele, a kutyánk feltétel nélkül szolgál minket, akár az élete árán is, ez fordítva is így igaz? Ez a kapcsolat az alapja a kiképzésnek
Mára kiderült, hogy a szabadon élő farkasok nem élnek falkában és nincs egy mindörökre érvényes falkavezér sem! Családban élnek és laza csoportokban alkotnak falkát. Szociális kapcsolatuk nem a megkérdőjelezhetetlen erő és az alárendeltség alapján alakul. Így a kutyáknál is el kell vetni ezt a teóriát és módosítani a kiképzés tematikáját .
Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy a társas kapcsolatban élő állatok között versengés alakul ki, a versengés közvetlen mechanizmusa az agresszió, ami a létfenntartás, kiválasztódás, vagyis az evolúció alapja. Az agresszió azonban az ember ellen is irányulhat. A kiképzés során rendszeresen találkozunk az agresszivitás formáival, fel kell tudnunk ismerni a kutya agresszivitásának első jeleit, tudnunk kell értelmezni azokat, tudnunk kell reagálni rá, mert ez a viselkedés könnyen eredménytelenséget, sérülést okozhat. 
A versengés sokkal kevesebb, mint azt feltételezték régen. Ám jelen van,  ezért meg kell ismerkedni ezzel a területtel is! Tudni kell felismerni a viselkedés kiváltó okait, időben kell reagálni, lépni!

Az agresszivitás formái:

Domináns agresszió, Territoriális agresszió, Félelmi agresszió, Fájdalmi agresszió, Kutyák közti agresszió, Játék közbeni agresszió, Ragadozó agresszió, Szülői agresszió, Átirányított agresszió, idiopatikus agresszió (betegségre utaló).

A kiképzés során a jól irányított agressziót kihasználhatjuk, gondoljunk csak az őrző-védő munkára.

A territoriális ösztön

A felnőttkorra kifejlődő, érlelődő ösztön lényege egy megszerzett vagy adott helyhez való ragaszkodás, ahol a kutya élőhelye, zsákmányszerző területe van. A kutya számára fontos a területe őrzése, a behatolók eltávolítása, legyőzése, valamint a terület megjelölése. A kutyák valamennyi viselkedésében felfedezhetőek a territoriális ösztön által kiváltott elemek. Fontos megemlíteni, hogy az őrzés-védelem a territoriális ösztön által irányított viselkedés, és nem a zsákmányszerző ösztön által motivált viselkedésforma. 
Minden állat fenntart maga és társai között egy reá jellemző egyedi távolságot. A vadon élő állat csak egy bizonyos mértékig engedi közel az embert, aztán elmenekül, ez a menekülési távolság
Ahol van menekülési reflex, ott van kritikus távolság is, amely keskeny zóna a menekülési és támadó távolság között, itt a védő vagy a menekülőösztön lép életbe. Előfordulhat az is, hogy a két ösztön keveredik, mert mindkettőnek a fenyegetés az alapja, ekkor egyszerre aktivizálódik a védekező és a menekülő magatartás, a kutya bemutatja a menekülés előre nevű támadást. 
A kutyánál, ez a menekülés az embertől már nem jellemző ilyen élesen, pont ebben jelentősen eltér a farkastól. 
A kiképzés során ezt az ösztönt is kihasználjuk az őrző-védő munkánál. 

A zsákmányszerző ösztön

Alapvetően a táplálkozás funkciókörébe tartozó ösztön. Az ember számára az egyik legfontosabb ösztön, amit folyamatosan kihasznál, és a megfelelő módon fejleszthet, mivel az oktatható ösztönszerűségek közé sorolható.
A zsákmányolási ösztön öt részből tevődik össze:
Zsákmány felkutatása, Üldözése, Ráugrás, Megfogás, leteperés, lefogás, Holtra rázás, elcipelés, hordozás

A kiképzés során folyamatosan kihasználjuk ezt az ösztönt, ez a motiváció alapja. Az ösztön helyes megfigyelése, értelmezése nagyon fontos a kiképzés szempontjából. A kutya számára az ember nem zsákmány, hanem ellenfél, a védőkar a zsákmány, az ösztön kielégülés eszköze! 

A zsákmányszerző ösztön kifáradásnak van kitéve, inger specifikus kifáradásnál a meghatározott ingerre történő válaszkészség csökkenéséről beszélünk. Ha egy kutyával több órán keresztül próbálunk őrző-védő munkát végeztetni, előbb-utóbb fellép a kifáradás, inger hiányában közömbössé válhat a segéddel szemben.
Cselekvés specifikus kifáradás: ha a kutyát folyamatosan egy gyakorlat végrehajtására kényszerítjük, 15-20 gyakorlat után a cselekvés specifikus kifáradás miatt nem lesz képes válaszolni a kérdéses vezényszavakra. Mindkét kifáradási mód megfelelő pihentetés mellett megszüntethető!

A négy alapösztön köré sorolhatók egyéb ösztöncsoportok is

A védekezési ösztön

Alapvetően a támadó magatartás funkciókörébe tartozik, de más funkciókörrel is keveredhet. A védekezési magatartás összetett, nem csak a harapásra korlátozódik. Ebbe a funkciókörbe tartozik:
A fenyegetés, Az agresszív elhárítás, A harapási képesség.
A védekezési ösztön nagyon fontos a kiképzésnél, az ösztön nem tartozik sem az inger-, sem pedig a cselekvés specifikus kifáradás alá, állandó jelleggel aktiválható. Az őrző-védő kutya harci magatartásának alapeleme. Mit várhatunk attól a kutyától, amely saját magát sem tudja megvédeni? 

Harci vagy küzdőösztön

A mai napig sincs tisztázva annak a fogalomnak a kérdése, hogy a kutya rendelkezik-e különálló harci ösztönnel, vagy sem. Ez az ösztön az életfenntartásra szolgál, a kutyák örökölt képességei közé tartozik, ha az életük veszélybe került, harcolnak, küzdenek a fennmaradásukért. Rendelkezniük kell azonban megfelelő tapasztalattal is, ami a felnőttkorra alakul ki igazán, ezért nem szerencsés a kutyát túl korán szolgálatba állítani. A harci ösztön és a küzdő ösztön is erősíthető. Ha a kutya harci ösztönét kívánjuk fejleszteni, akkor a kutyát úgy kell befolyásolni, hogy spontán keresse a harcot a segéddel szemben, de a győzelem mindig a kutyáé kell, hogy legyen.
Megfigyelhető, hogy minden olyan kutyánál, amelynél kifejezett a küzdőösztön, a zsákmányszerző ösztön is kifejezett. A zsákmányszerzés a harci ösztön egyik fontos eleme, de a kutyát nem kényszeríti védekezésre, így az ösztön önmagában nem tekinthető azonosnak a harci-küzdő ösztönnel. 
A küzdő ösztön erősítése csak akkor valósulhat meg, ha a kiképzés folyamán a kutya nem játszótársat, hanem ellenfelet lát a segédben, aki mindig nehezebben adja meg magát. A küzdő ösztön erősítéséhez a zsákmányolási ösztönt, a védekezési ösztönt kell fejleszteni, fontos a segéd megfélemlítése, a kutya győzelme, a segéd alárendeltségének elérése. Kifejezett harci, vagy küzdő ösztönnel egy fiatal kutya nem rendelkezhet, ez az ösztön a védekezési-agressziós ösztön része, ezért csak a felnőtté válás folyamán alakulhat ki.

Agressziós ösztön

A kutya viselkedésének nem túl barátságos területe az agressziós magatartás. Az agresszív cselekedetek megnyilvánulnak a területvédelem, a hatalmi helyzetért vívott küzdelem, a szexuális versengés, a zsákmányszerzés viselkedési formáiban. A harci magatartás minden fajtájában szerepe van az agressziónak, erőszaknak. Ide tartoznak a fenyegető, imponáló magatartások, az alárendeltség, és a lenyugtatási mozdulatok.  Etológiai szempontból pontos meghatározás az agressziós ösztönre nem létezik.
Mind a nevelés, mind a kiképzés komoly idegrendszeri megterhelés elé állítja a kutyát, ezért nem szerencsés a túlzottan agresszív kutya, mert az agresszív magatartás újból és újból áttöri az engedelmesség minden korlátját, így a kutya alkalmazhatósága irányíthatatlansága miatt nem biztosított. Egy túl agresszív kutyánál már kialakulhat a gyilkolási vágy, ami nem lehet cél a szolgálati kutyáknál.

Óvatos vagy elkerülő magatartás

Az óvatos magatartási formáknál egyértelmű a kutya viselkedése, nem összekeveredő a félelemmel, pánikreakcióval, mert csupán a szituáció helyes felméréséről, az erőviszonyok reális felismeréséről van szó. 
A magatartás tipikus jelei:
A kiútkeresés, A rejtőzés, Az elkúszás, A fenyegetett terület elhagyása, Az erősebbel szembeni alázatosság, Egyéb alárendeltségi jelek.
A kiképzés során mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen magatartást tanúsít a kutya és milyen behatások érték el az adott magatartásformát. Eredeti írás szerzője: Tremmel Nándor 
Szóval: Miért nem „tanítunk” és miért nem „ösztönt kezelünk” külön-külön, amikor kutyánkat neveljük?
          Azért, amiért egy gyereknél sem kezelünk ösztönt!
Ettől még nem tekintünk emberként, gyerekként a kutyára, csak felhasználjuk nevelése során, azt az erős kötődést, amire a kutya is képes, pont úgy, mint egy gyerek.
A tanulás képességét kihasználjuk, hiszen értelmes, érző lény. Nem csak a rángatásból ért, nem csak az ösztönök vezérlik, amit kordában kell tartani! 
Nem a tekintély elv a fontos! Amikor a kritikus helyzetben kényszerítjük, nem azért csináljuk, hogy feltétlen alázatos kutyát neveljünk! A határozott póráz kezelés, rántás azért kell, hogy nagyobb nyomatékot adjunk az akaratunknak, az ellenálló, erős kutyát azért fordítjuk el, hogy elvegyük előle az ingert! Azaz a szemben levő, ellenséges jeleket adó kutyát! (vagy a játékra csábítót!) 
Fegyelmezett, szavunkra hallgató, önuralomra képes kutyát nevelünk! A CÉL EZ! A rántással egy időben a szót is mondjuk a kutyának, hogy megtanulhassa, mit várunk tőle! (rövid, csattanó, mély hangtónusú utasítás! ) Én erre is a nem-szót használom, majd az elfordítás után rögtön mondom, mit kell tennie! Ül, vagy lábhoz, vagy igazodj, vagy figyelj –ahogyan a szituáció megkívánja!


Ebben a témában ITT is .


Az első hónapok


Ráhangolódás a kutyára. HOSSZÚ HÓNAPOK, folyamatos tanulás következik minden új ebbel, hiszen a kutya fejlődésével más-más szakaszok, problémák, megoldandó feladatok lépnek be az életünkbe. 
Reménytelennek tűnő helyzetek, lassú haladás érzése van az embernek, amikor kölyök kutyát nevel. Olyan jó lenne, ha a kutya mindent tudna, csak öröm lenne minden együtt töltött idő.
Ezzel szemben, nem lehet vödörrel önteni a tudományt , a kiskutya fejébe, bármennyire is szeretnénk. 
Irreálisan magas követelményeket állítani, nem érdemes, hiszen a kölyök szervezetének fel kell épülnie, elég érettnek kell lennie fejben, agyilag, hogy nagyobb terhelést elbírjon!
Egyetemre se iratunk be egy csecsemőt. 
Csalóka a látszat, hogy az értelmes kutya mindent megért, hamar ismétel , másol dolgokat. A kiskutyák új tulajdonosait rendre figyelmeztetni kell, hogy vegyék komolyan az alapok lerakását, ne csak elvárásokat fogalmazzanak meg a kutya felé. 


Ez az írás, egy ilyen figyelmeztetés, példa, hogy én hogyan csináltam X-dik alkalommal, amikor kölyköt neveltem.
2012- novemberében, Lilu, Cintarella felnevelése után, újabb feladatom lett, mert megszületett a döntés, hogy Dezsit megtartjuk. Tudtam, hogy egy kan kutya nekem nehezebb feladat, mert nagy lesz és nálam sokkal erősebb! Nem bíztam a véletlenre, nem halogattam a dolgokat, de határozott elképzeléssel kezembe vettem az irányítást.
Mivel ekkor már másfél éve elkezdtem a blog írást tematikusan, folytattam a sort Dezsiékkel is. A témákhoz, mindig volt előzetesen kérdés, no meg volt, apropó, a testvérek, az elmúlt almok kapcsán.

Sokat kérdeztek más kutyatulajdonosok is. Ez is egy ilyen kérdés alapján született írás, hogy a rottweiler minden szemetet felszed és ez aggodalomra ad okot. Hogyan képzeld el a tiltást és mennyit kell gyakorolni, hogy az minden helyzetben működjön is.
November 23-án voltak 8 hetesek, ez az esemény január 06-án volt. kb. 16 hetesen.
Lassan haladtunk? 
Nem gondolom. Három kölyök volt még egyszerre, december közepéig, majd ünnepek + a felnőtt kutyák + a család + a munka.
Ám ha egy kutya lett volna, se tudtam volna nagyobb tempóban haladni, hiszen a kölyökkutya élettani sajátosságait átugorva csak kudarc lett volna minden tanítási és szoktatási fázis! 
Tehát, mint fentebb írtam, irreálisan magas követelményeket állítani, nem érdemes, hiszen a kölyök szervezetének fel kell épülnie, elég érettnek kell lennie agyilag is, hogy nagyobb terhelést is elbírjon!
Ezen kívül, saját magamat is figyelembe kell venni, hogy rá tudjak hangolódni a kutyára.
Pihentető, de hasznos tevékenység legyen mindkettőnk számára, minden tanulás, minden esemény! 
Úgy hozzam ki a kutyából a maximumot, hogy nekem is, neki is öröm legyen. 
Természetesen, nem happy, meg örömteli minden, van bosszúság, rosszul elsülő dolgok, hibák, rossz döntések, bosszantó események. Lerendezem, átgondolom, tanulok belőle, aztán annyi.  Igyekszem nem rágódni a dolgokon. Ma már egészen jól sikerül. Régebben sokkal nehezebben ment! A tudatosság, a rutin türelmesebbé tesz. 



Állatorvosnál

Mivel egészséges kutyáink vannak, igen ritkán megyünk orvosi rendelőbe. A védőoltás beadásához kihívjuk az orvost, már több évtizede. Így nincs alkalma a kutyáknak a rendelőhöz szokni és az orvoshoz sem. Amikor a kutya beteg és fájdalma van, még a szokásosnál is nyűgösebb, elutasítóbb. Legszívesebben elbújna, elrejtőzne és megpróbálná kialudni a fájdalmát. Ezt diktálja az ösztöne. Ezzel szemben mi minden mást akarunk tőle és bizony hívjuk, vonszoljuk, cipeljük idegen helyekre ahol még fájdalmat is okoznak neki. Minden rendelőbe menés nekünk is stressz, hiszen aggódunk a kutyáért, vagy, ha szűrővizsgálatra visszük, azért, hogy minden rendben legyen.  Bosszúságot okoz a várakozás, a sok-sok kutyás, na meg egyéb állatot hozó gazdi, akik elég önző módon csak saját magukkal törődnek.  Ráadásul kicsi a váró, tele van taszító, meg nagyon érdekes szagokkal is. 

Továbbra sem szeretném megszokni a rendelőbe járást, de bizony az ilyen helyzetekre is fel kell készülni.  Ennek helye, nem kell, hogy a rendelő legyen, elég, ha hasonló szituációkat gyakorolunk. 
Itt is fontos lenne, hogy lazán, felszabadultan kezeljük a kutyát, ami azért nem egyszerű. Viszont ha, nehezített körülmények között is gyakoroltunk, az lehet támpont, hogy akkor hogyan reagált a kutya, mi kötötte le, mivel lehetett motiválni, mikor kellett a fegyelmezéshez, a pórázzal való korrigáláshoz nyúlni? Stb. stb. 
Nem tilos feltenni a szájkosarat sem, ha félünk, hogy megharap valakit!  Természetesen ehhez is hozzá kell szoktatni előtte, pluszban még azzal is stresszezni hiba. Ha soha nem használtuk, jó eséllyel tiltakozni fog, igyekszik levenni. 
Idáig értem az írásban és nyomban ki is derült, hogy kölyökkutyát mi nem szoktunk rendelőbe vinni ! így csak azt tudom leírni, ahogyan  ritka alkalmakkor tenni szoktam. Régen természetes volt, hogy házhoz jön az állatorvos, így a beteg kutyát nem kellett megterhelni az utazással, idegen emberek elviselésével.
Sok éve tényleg ritka a betegség nálunk, az apró dolgokat megoldjuk magunk, komolyabb baj esetén meg specialistához megyünk. Viszont addigra egy jól nevelt, jól szocializált kutyánk van.
Nem mások igényei szerint jól nevelt, de a sajátunk szerint, így bárhol, bármikor én csak a kutyára figyelek,  és azt teszem, ami neki jó! 
Nem akarom sem az orvost, sem az asszisztens úgy kiszolgálni, hogy folyamatosan a kutyám ellenére teszek. 
Nem cél, hogy idegen emberek jól érezzék magukat és gyorsan könnyen letudják a vizsgálatot!  

Viszont kötelező olyan módon megmutatni a kutyát, hogy ők jól tudjanak dolgozni, helyes diagnózist állíthassanak fel ! 

Ezért, ha nem muszáj, nem veszem igénybe az asszisztens segítségét! Én emelem, én fektetem, forgatom, fogom le! Amikor egyedül kevés vagyok,  Győző jön, és ketten asszisztálunk az orvosnak ! Régen Győző tette ugyan ezt, egyedül.  Volt, hogy agresszívan reagált a kutya, de eszünkbe nem jutott, hogy ne tudnánk fegyelmezni, szorosan tartani.  
Miért nem bízzuk az asszisztensre? 
Mert, tudjuk, hogy a kutyáink „rottweilerek”. Távolságtartóan barátságosak, ám betegen mogorva fickók. 
Nagyon erős kutyák és nagyon erőteljesen fejezik ki nem tetszésüket, amitől aztán mindenki meg is ijed! 
Mondanak is sok „okosságot” – amin mi jókat mulatunk, és ha kell, kiigazítjuk a téves elképzelést !  Ma már megváltoztak a körülmények, más az elvárás a kutyától, de azért a rottweiler alapértékeit, még mindig szem előtt tartjuk!  A változás csak annyi, hogy pici kortól hagyom, hogy ismerkedjen idegen emberekkel a kutyám, de minden ilyen ismerkedést én kontrolálok és én irányítok. 
Bizony belekalkulálom azt is, hogy valaki rosszul nyúl hozzá és az nem fog a kutyának tetszeni. Megtanultam, gyorsan reagálni és „kiveszem” a kutyát abból a szituból, ahol nem érzi jól magát. 
Kölyökkutyánál semmi nem indokolja, hogy az asszisztens forgassa, húzza, vonja! Az egészséges kölyökkutyát a gazdi gond nélkül tarthatja a vizsgálat és az oltás alatt! Nem tilos a rendelőbe felkészülten menni.

Én így teszek, ha nagy ritkán rákényszerülök. Minden eszközt és az addig tanultakat bevetem. Van nálam Klikker, falat, labda stb. Nem követem el azt a hibát, hogy az utolsó pillanatban beesünk, kiszállunk az autóból és berángatom a váróba, vagy egyenesen a rendelőbe! Időt szánok rá, hagyom, hogy szimatoljon, felmérje a terepet.
Laza póráz, kicsi séta, majd pici „játék” szemembe néz, ül, lábhoz, amit a környezet ad. Természetesen motiváció, dicséret, jutalom, lazaság, mit bárhol máshol, vagy mintha otthon gyakorolnánk.  Helyben maradás is egy lehetséges feladat, de ha túl sok az elvonó inger, az nehéz így csak olyan kutyától kérem, aki ezt már tudja, mert megtanulta, milyen az a helyben maradás!
Mindig laza a póráz, nem feszegetem, nem rángatom, nem akarom, hogy azonnal megcsináljon valamit, kivárom, míg képes reagálni. Nem tanácstalanul várakozok, de gyorsan váltok, ha kell!

HA a falatra nem reagál, jön a labda, vagy pisszegés, vagy helyben alaki, vagy bármi. ami rám tereli a figyelmét. Amikor ellenáll, használom a korrigálást, a pórázt, a fegyelmezést is. 

Aztán, amikor kell, az utasítás is bejön, a vizsgáló asztalon!

Csakhogy ezek a kutyák addigra már ismerik a vezényszavakat, az utasító hangsúlyom is kötelező érvényű számukra. Fekszik, maradsz, áll, ül, nem-ezeket a rendelőben is használom ! így pontosan tudja a kutya mit is kell tennie! Természetesen a kölykök is ismerik az utasító hangom!  

Nekik is van kötelező érvényű feladat, amit ha ki akarnak kerülni makacsságból, vagy el akarnak menekülni „félelemből”, abból motivációval veszem ki, ha lehet, de ha nem akkor kezelem a pórázt! Rántom. kormányozom –cakk-cakk! De, ahogy kizökkentettem, megmozdítottam, máris  dicséret, biztatás, jutalom! 

Talán nem egyértelmű, de mindig haladunk, kilépünk a kellemetlen helyzetből. Lehet ez pár lépés, de lehet ez egy jobbra át, balra át vagy hátraarc is. „Elveszem”  a kellemetlen  ingert az orra és a szeme elől!  Adok egy másik tevékenységet neki, amire dicsérhetem! Megmondom, mit tegyen és a jól végrehajtott gyakorlatot dicsérem!  Láb, gyere, ül, maradsz, figyelj, nem, tovább, amit a helyzet diktál. 

Szóval, a cikis, nehéz helyzetek megoldásához, pont jók azok a helyek ahol kiszámíthatatlan viselkedésű emberek vannak.  Nem elkerülni kell, hogy meg ne ijedjen, de  megtanítani, hogy miként viselkedjen, mit várok tőle. Ezért megyünk forgalmas helyre, sok ember közé, zajos, szokatlan környezetbe, idegen helyre. Ezért szocializáljuk a kutyát! Persze mindig, úgy hogy figyelembe vesszük az életkorát, az ebből adódó viselkedésjegyeket, na meg a kutya jellemét, temperamentumát.  

Egy fontos gondolat idekívánkozik, ez eddig kimaradt, hogy miért is javasoljuk kihívni az állatorvost 10 hetesen, ami mára már egy kicsit elérhetetlen igény lett. 

1. Az egyik ok, hogy az állatorvoshoz döntően beteg kutyákat visznek. Az éppen, hogy csak alap immunizációval rendelkező kutyát nem tesszük ki a fertőzésveszélynek!  

2. A másik ok, hogy a kutya nevelését, szoktatását, a külső világgal való megismerkedését, nem negatív dolgokkal kezdjük! Mi sem, pedig hozzánk kötődik a kutya, ismer minket, megbízik bennünk!  Sem az első autóút, sem az idegen emberekkel, környezettel ismerkedés, nem lehet stressz forrás! 

3. Ok, a rossz tapasztalat, hogy előítéletesek a rottweilerrel, félnek tőle. Kevés a türelmes, kutya viselkedést helyesen értékelő állatorvos és asszisztens is. 

4. A kezdő gazda nem ismeri még a kutyát, ezért nem kezeli jól azt a helyzetet sem, amikor a kis rottweiler tiltakozik és ellen áll. Bizony ezt még ma is erőszakkal, kényszerítéssel, büntetéssel akarják megoldani. Nem sikerül és a kis rottweiler harap! 

Na, akkor agyon ijesztik a tulajdonost, a kezelhetetlen agresszív kutya vízióját vázolják fel! Ez aztán gyökeret is ver mindenki tudatában és rombolással indul a kiskutya élete.  Hosszú hónapok telnek el, mire valamelyest rendeződik a helyzet és a gazdi, nem a „leszoktatással” lesz elfoglalva. 


Ezért fogalmaztam meg már nagyon régen, hogy a kutya nevelését azonnal el kell kezdeni, ahogy hazavitted! Ezért nem hanyagoljuk el a nyakörvhöz, pórázhoz szoktatást, ezért (is) szoktatjuk autóhoz, ezért is ismertetjük meg idegen emberekkel, idegen szituációkkal. Pont ezért haladunk ilyen sorrendben, csak valahogy elfelejtettem ezt hangsúlyozni. A legsűrűbben előforduló helyzetekre „tréningezünk”, arra tanítjuk a kutyát, amit az egész életében tudnia kell.