Viselkedésről, ösztönökről , tanulás vagy ösztönkezelés ...

Egy írást hívok segítségül, amiben igyekszem megmagyarázni, miért is nem értek egyet a „tanulás” kontra „ösztönkezelés” elmélettel, amiről beszélgettünk egy fiatal kutya tanítása kapcsán. Az elhangzott tanács az volt, hogy azért kell erős rántással elvezetni a kutyát, ha kitámad a kerítésnél ugató kutyára , mert ösztönt kezelünk olyankor. Abban az esetben a kutyának nem magyarázunk, de feltétlen engedelmességet várunk tőle.  Bár én értem, hogy egy ösztönös viselkedésre reagálunk, de azt gondolom hiba laikusnak "ösztönkezelésről" beszélni, ilyen formában az alárendelésre helyezni a hangsúlyt. Ezt írtam le. Előbb tanuljunk az ösztönökről picit .

Kékkel és dőlt betűvel az én véleményem, ami a régi íráshoz kapcsolódik. Kiegészítettem néhány ponton, hiszen sok év eltelt már az eredeti írás óta és így talán az én ellenvéleményem is érthetőbb lesz.  Sok dolog van, amit a tudomány már cáfolt, kutatásokkal árnyaltabbá tette a képet, így az elmúlt évtizedek „igazságai” módosultak. Rengeteg írás van róla, de azt túl sok lenne ide tenni érvelésül. Íme, az írás.

Ösztönök és ösztöncsoportok


Szerző: Tremmel Nándor, az azóta megszűnt kutyahirek.hu oldalon jelent meg az írás sok éve 2008. 
A kutyák a farkas ősnek köszönhetően különböző örökölt tulajdonságokkal rendelkeznek. A kutyát a farkasból, az ember számára hasznos, örökölhető ösztönöknek köszönhetően háziasította az ember. Az ösztönök örökölt viselkedésformák, amikor a kutya ösztöneiről beszélünk, tulajdonképpen egyes öröklött viselkedésformáit tárgyaljuk. 
Legújabb kutatások szerint, a kutyát nem a "mai " farkasból háziasították, de sokkal inkább közös ősük volt a farkassal. Sokkal régebbi a története, mint azt eddig feltételezték. Ezt tanúsítják a leletek a DNS vizsgálatok. Miért fontos ez?  Most nem ez a téma, nagyon elkanyarodnánk, ha ezt is megtárgyalnánk. Röviden: a falka lét, alfa hím, falkavezér teória kérdésköre, megspékelve a dominancia elmélettel, ami sok téves felfogást eredményezett.  Menjünk tovább az olvasásban.
Az ösztönfogalom pontosan meghatározott definíciója nem ismeretes, a szerzett ismeretek szembeállításával fogalmazható meg. Az ösztön annyiban különbözik a tanult képességektől, hogy az ösztön tapasztalat nélkül fejlődik ki, a tanult képességek viszont teljes mértékben a kiképzéstől függenek. Az ösztönös tevékenység minden cselekvés közül az első, a kutya a cselekedet eredményéről azonnal visszajelzést kap. A kiképzés folyamán előbb-utóbb az ösztönös cselekvés tanult, elemeket is fog tartalmazni, egymást kiegészítve, az ösztöncél kielégítése érdekében.
Az én megközelítés módom az etológia tudományára alapozva, az hogy a családi kutya ennél sokkal több. Nem pusztán ösztönlény, de érző, értelmes, egyéni karakterrel rendelkező társállat, aki a nevelés, a családba illesztés és a kiképzés által válik azzá ami. Végleges jelleme, karaktere a környezet hatására, a gazda segítségével alakul ki, aki neveli, tanítja, segít a kutyának az emberi világban eligazodni.
A család nevelő szerepét, amit régen a kutyafalkában, a kutyacsaládjában kapott meg, az ember vette át.  Az ember akkor tud jól nevelni, tanítani, ha a kutya ösztönös képességeit, egyéni karakterét figyelembe véve munkálkodik. 
Ezért tudni kell néhány dolgot a kutyáról, tudni kell, milyen ösztönök rejlenek benne.  Így hibás megfogalmazásnak tartom az ösztönkezelést, hiszen az ösztönt nem kezelhetjük, az nem tanult elem a kutya viselkedésében, ami kívánság szerint megváltoztatható! Olvassuk tovább az írást az ösztönökről!

Az ösztönök felosztása

Az ösztönök felosztásánál a kiképzés szempontjából négy alapösztönt kell figyelembe venni:
Szaporodási ösztön, Falkaösztön, Territoriális ösztön, Zsákmányszerző ösztön.
Minden más ösztön a négy alapösztön valamelyikéhez sorolható.

A szaporodási ösztön

Természetes körülmények között többféle viselkedés egymáshoz kapcsolódásában jelenik meg:
Harc a nőstényért, Udvarlás, Párzás, Utódgondozás.
Itt kell megemlítenem, hogy az ember az említett viselkedések közül már csak a párzást, (a nemi aktust) bízza a kutyára, így nem jöhet létre a természetes szelekció. Már nem a legerősebb hím párosodik a legerősebb nősténnyel, hanem az ember választja ki a neki megfelelő egyedeket. Pedig az evolúció törvénye az, hogy a gyengének, betegnek pusztulnia kell, hogy az egészséges egyedek tudjanak szaporodni. Ez a természetes kiválasztódás, a minőség alapja. A kiképzést ez az ösztön nem segíti, de az eredményes munkának ez az alapja
Hiba, hogy csak a párzást bízza az ember a kutyára! Sőt lassan már azt sem! A „harc a nőstényért” kivételével minden más jelen lehet.  Udvarlás, párzás, utódgondozás is ! Minden ösztönös képesség megmaradhat és öröklődik is, ha az ember lehetőséget teremt arra, hogy a kutya, kutyának megmaradhasson ! Persze nem úgy, mint a vadonban, de a természetes kiválasztódás is jelen lehet.  

A falkaösztön

A kutya az emberrel kialakult szoros kapcsolata ellenére alapvetően falkaállat maradt, ezért alá kell vetnie magát a falka szigorú törvényeinek. Minden kutyában megtalálható a tömörülés ösztöne, a falka alapvető célja az együttműködés, „egységben az erő”. Ez az együttműködés csak akkor jöhet létre, ha egy adott jelzés a falka minden tagjának ugyanazt jelenti, ezért jó, ha tisztában vagyunk ezekkel a jelzésekkel.

A falkaösztön a legerősebb kutyaösztön. 

A csoportosan tartott kutyák között mindig van egy vezér, és őt követik a többiek, egészen a legkisebbig, leggyöngébbig. Az ember-kutya kapcsolata lényegében a falkaösztönön alapul, hasonlítható a vezérkutya és a falkatag viszonyával, azzal a különbséggel, hogy a kutya ragaszkodása, hűsége az ember iránt nyilvánul meg.
Csak akkor szolgál minket a kutyánk teljes odaadással, ha számára a vezérkutyát testesítjük meg, azonban ezt kiérdemelni csak a megfelelő odaadással, példamutatással lehet, ezért értékes minden perc, amit a kutyával töltünk. Gondoljunk csak bele, a kutyánk feltétel nélkül szolgál minket, akár az élete árán is, ez fordítva is így igaz? Ez a kapcsolat az alapja a kiképzésnek
Mára kiderült, hogy a szabadon élő farkasok nem élnek falkában és nincs egy mindörökre érvényes falkavezér sem! Családban élnek és laza csoportokban alkotnak falkát. Szociális kapcsolatuk nem a megkérdőjelezhetetlen erő és az alárendeltség alapján alakul. Így a kutyáknál is el kell vetni ezt a teóriát és módosítani a kiképzés tematikáját .
Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy a társas kapcsolatban élő állatok között versengés alakul ki, a versengés közvetlen mechanizmusa az agresszió, ami a létfenntartás, kiválasztódás, vagyis az evolúció alapja. Az agresszió azonban az ember ellen is irányulhat. A kiképzés során rendszeresen találkozunk az agresszivitás formáival, fel kell tudnunk ismerni a kutya agresszivitásának első jeleit, tudnunk kell értelmezni azokat, tudnunk kell reagálni rá, mert ez a viselkedés könnyen eredménytelenséget, sérülést okozhat. 
A versengés sokkal kevesebb, mint azt feltételezték régen. Ám jelen van,  ezért meg kell ismerkedni ezzel a területtel is! Tudni kell felismerni a viselkedés kiváltó okait, időben kell reagálni, lépni!

Az agresszivitás formái:

Domináns agresszió, Territoriális agresszió, Félelmi agresszió, Fájdalmi agresszió, Kutyák közti agresszió, Játék közbeni agresszió, Ragadozó agresszió, Szülői agresszió, Átirányított agresszió, idiopatikus agresszió (betegségre utaló).

A kiképzés során a jól irányított agressziót kihasználhatjuk, gondoljunk csak az őrző-védő munkára.

A territoriális ösztön

A felnőttkorra kifejlődő, érlelődő ösztön lényege egy megszerzett vagy adott helyhez való ragaszkodás, ahol a kutya élőhelye, zsákmányszerző területe van. A kutya számára fontos a területe őrzése, a behatolók eltávolítása, legyőzése, valamint a terület megjelölése. A kutyák valamennyi viselkedésében felfedezhetőek a territoriális ösztön által kiváltott elemek. Fontos megemlíteni, hogy az őrzés-védelem a territoriális ösztön által irányított viselkedés, és nem a zsákmányszerző ösztön által motivált viselkedésforma. 
Minden állat fenntart maga és társai között egy reá jellemző egyedi távolságot. A vadon élő állat csak egy bizonyos mértékig engedi közel az embert, aztán elmenekül, ez a menekülési távolság
Ahol van menekülési reflex, ott van kritikus távolság is, amely keskeny zóna a menekülési és támadó távolság között, itt a védő vagy a menekülőösztön lép életbe. Előfordulhat az is, hogy a két ösztön keveredik, mert mindkettőnek a fenyegetés az alapja, ekkor egyszerre aktivizálódik a védekező és a menekülő magatartás, a kutya bemutatja a menekülés előre nevű támadást. 
A kutyánál, ez a menekülés az embertől már nem jellemző ilyen élesen, pont ebben jelentősen eltér a farkastól. 
A kiképzés során ezt az ösztönt is kihasználjuk az őrző-védő munkánál. 

A zsákmányszerző ösztön

Alapvetően a táplálkozás funkciókörébe tartozó ösztön. Az ember számára az egyik legfontosabb ösztön, amit folyamatosan kihasznál, és a megfelelő módon fejleszthet, mivel az oktatható ösztönszerűségek közé sorolható.
A zsákmányolási ösztön öt részből tevődik össze:
Zsákmány felkutatása, Üldözése, Ráugrás, Megfogás, leteperés, lefogás, Holtra rázás, elcipelés, hordozás

A kiképzés során folyamatosan kihasználjuk ezt az ösztönt, ez a motiváció alapja. Az ösztön helyes megfigyelése, értelmezése nagyon fontos a kiképzés szempontjából. A kutya számára az ember nem zsákmány, hanem ellenfél, a védőkar a zsákmány, az ösztön kielégülés eszköze! 

A zsákmányszerző ösztön kifáradásnak van kitéve, inger specifikus kifáradásnál a meghatározott ingerre történő válaszkészség csökkenéséről beszélünk. Ha egy kutyával több órán keresztül próbálunk őrző-védő munkát végeztetni, előbb-utóbb fellép a kifáradás, inger hiányában közömbössé válhat a segéddel szemben.
Cselekvés specifikus kifáradás: ha a kutyát folyamatosan egy gyakorlat végrehajtására kényszerítjük, 15-20 gyakorlat után a cselekvés specifikus kifáradás miatt nem lesz képes válaszolni a kérdéses vezényszavakra. Mindkét kifáradási mód megfelelő pihentetés mellett megszüntethető!

A négy alapösztön köré sorolhatók egyéb ösztöncsoportok is

A védekezési ösztön

Alapvetően a támadó magatartás funkciókörébe tartozik, de más funkciókörrel is keveredhet. A védekezési magatartás összetett, nem csak a harapásra korlátozódik. Ebbe a funkciókörbe tartozik:
A fenyegetés, Az agresszív elhárítás, A harapási képesség.
A védekezési ösztön nagyon fontos a kiképzésnél, az ösztön nem tartozik sem az inger-, sem pedig a cselekvés specifikus kifáradás alá, állandó jelleggel aktiválható. Az őrző-védő kutya harci magatartásának alapeleme. Mit várhatunk attól a kutyától, amely saját magát sem tudja megvédeni? 

Harci vagy küzdőösztön

A mai napig sincs tisztázva annak a fogalomnak a kérdése, hogy a kutya rendelkezik-e különálló harci ösztönnel, vagy sem. Ez az ösztön az életfenntartásra szolgál, a kutyák örökölt képességei közé tartozik, ha az életük veszélybe került, harcolnak, küzdenek a fennmaradásukért. Rendelkezniük kell azonban megfelelő tapasztalattal is, ami a felnőttkorra alakul ki igazán, ezért nem szerencsés a kutyát túl korán szolgálatba állítani. A harci ösztön és a küzdő ösztön is erősíthető. Ha a kutya harci ösztönét kívánjuk fejleszteni, akkor a kutyát úgy kell befolyásolni, hogy spontán keresse a harcot a segéddel szemben, de a győzelem mindig a kutyáé kell, hogy legyen.
Megfigyelhető, hogy minden olyan kutyánál, amelynél kifejezett a küzdőösztön, a zsákmányszerző ösztön is kifejezett. A zsákmányszerzés a harci ösztön egyik fontos eleme, de a kutyát nem kényszeríti védekezésre, így az ösztön önmagában nem tekinthető azonosnak a harci-küzdő ösztönnel. 
A küzdő ösztön erősítése csak akkor valósulhat meg, ha a kiképzés folyamán a kutya nem játszótársat, hanem ellenfelet lát a segédben, aki mindig nehezebben adja meg magát. A küzdő ösztön erősítéséhez a zsákmányolási ösztönt, a védekezési ösztönt kell fejleszteni, fontos a segéd megfélemlítése, a kutya győzelme, a segéd alárendeltségének elérése. Kifejezett harci, vagy küzdő ösztönnel egy fiatal kutya nem rendelkezhet, ez az ösztön a védekezési-agressziós ösztön része, ezért csak a felnőtté válás folyamán alakulhat ki.

Agressziós ösztön

A kutya viselkedésének nem túl barátságos területe az agressziós magatartás. Az agresszív cselekedetek megnyilvánulnak a területvédelem, a hatalmi helyzetért vívott küzdelem, a szexuális versengés, a zsákmányszerzés viselkedési formáiban. A harci magatartás minden fajtájában szerepe van az agressziónak, erőszaknak. Ide tartoznak a fenyegető, imponáló magatartások, az alárendeltség, és a lenyugtatási mozdulatok.  Etológiai szempontból pontos meghatározás az agressziós ösztönre nem létezik.
Mind a nevelés, mind a kiképzés komoly idegrendszeri megterhelés elé állítja a kutyát, ezért nem szerencsés a túlzottan agresszív kutya, mert az agresszív magatartás újból és újból áttöri az engedelmesség minden korlátját, így a kutya alkalmazhatósága irányíthatatlansága miatt nem biztosított. Egy túl agresszív kutyánál már kialakulhat a gyilkolási vágy, ami nem lehet cél a szolgálati kutyáknál.

Óvatos vagy elkerülő magatartás

Az óvatos magatartási formáknál egyértelmű a kutya viselkedése, nem összekeveredő a félelemmel, pánikreakcióval, mert csupán a szituáció helyes felméréséről, az erőviszonyok reális felismeréséről van szó. 
A magatartás tipikus jelei:
A kiútkeresés, A rejtőzés, Az elkúszás, A fenyegetett terület elhagyása, Az erősebbel szembeni alázatosság, Egyéb alárendeltségi jelek.
A kiképzés során mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen magatartást tanúsít a kutya és milyen behatások érték el az adott magatartásformát. Eredeti írás szerzője: Tremmel Nándor 
Szóval: Miért nem „tanítunk” és miért nem „ösztönt kezelünk” külön-külön, amikor kutyánkat neveljük?
          Azért, amiért egy gyereknél sem kezelünk ösztönt!
Ettől még nem tekintünk emberként, gyerekként a kutyára, csak felhasználjuk nevelése során, azt az erős kötődést, amire a kutya is képes, pont úgy, mint egy gyerek.
A tanulás képességét kihasználjuk, hiszen értelmes, érző lény. Nem csak a rángatásból ért, nem csak az ösztönök vezérlik, amit kordában kell tartani! 
Nem a tekintély elv a fontos! Amikor a kritikus helyzetben kényszerítjük, nem azért csináljuk, hogy feltétlen alázatos kutyát neveljünk! A határozott póráz kezelés, rántás azért kell, hogy nagyobb nyomatékot adjunk az akaratunknak, az ellenálló, erős kutyát azért fordítjuk el, hogy elvegyük előle az ingert! Azaz a szemben levő, ellenséges jeleket adó kutyát! (vagy a játékra csábítót!) 
Fegyelmezett, szavunkra hallgató, önuralomra képes kutyát nevelünk! A CÉL EZ! A rántással egy időben a szót is mondjuk a kutyának, hogy megtanulhassa, mit várunk tőle! (rövid, csattanó, mély hangtónusú utasítás! ) Én erre is a nem-szót használom, majd az elfordítás után rögtön mondom, mit kell tennie! Ül, vagy lábhoz, vagy igazodj, vagy figyelj –ahogyan a szituáció megkívánja!


Ebben a témában ITT is .


Nincsenek megjegyzések: