Újabb kutyától ellesett „trükk”.

Miért, nem huzakodunk, kiabálunk, vívunk a kutyával, ha számunkra nem kívánatos viselkedés megszüntetése a cél?  Megfigyelés alapján rájöhetünk, tanulhatunk a kutyától.

Nézzük, hogy Lilu, a mama kutya  hogyan simítja el a nézeteltérést, hogyan kormányozza a kölyköket.

Pár perc az egész és szinte észre sem veszed, nem tulajdonítasz semmi jelentőséget neki, pedig fontos esemény. Nyugalom van, semmi hiszti, semmi agresszió.
A kiskutyák birkóznak. Lilu megszimatolja őket , de érzi, hallja, béke van ezért eljön . Ám amikor meghallja a feszült, ideges hangokat, azonnal ott terem!
Ő, az emberrel szemben, tud különbséget tenni a morgások, kölyök hangok között ! 
Számtalan esetben látszólag nem reagál, de amint nézeteltérést hall, feszült acsarkodást, ott terem! Elvonja a két kutya figyelmét egymásról , tulajdonképpen szét tereli őket – elhívja az egyiket a másiktól! 
Majd felkínálja a jutalmat, az evést! 
Nincs hang, morgás, kapkodás, büntetés!
Lecsillapítja az izgatottságot! 
Felkínálja a szopást , az evést ! 
A nyugodt kutyákat a jó viselkedésért jutalmazza ! 
Nem bünteti őket, mert nem jól viselkednek ! 

Ez ösztönös cselekvés Lilu részéről,nem én irányítok, nem én tanítottam, hogy így tegyen ! 

Belülről jön, az ingerek = hangok, látvány hozzák ki belőle. 
Ezt a nyelvet értik a kiskutyák. Ezt figyelembe véve taníthatjuk mi is  a kutyánkat, jól !!! 
Nincs szidás, korholás, fizikai erőszak, kapkodás sincs.
A mama kutyák, felnőtt kutyák, mind így csinálják/ csinálták nálunk.
Ez a pozitív megerősítés elve tulajdonképpen, a jutalom elv. Megerősítesz egy helyes viselkedést falattal, dicsérettel, labdával, simogatással, mikor hogy. 
Nem a „rossz”  viselkedést bünteted és nem EGY  cselekvésről akarod leszoktatni a kutyát! 

Tanítod a jóra , kifejezed milyen viselkedést vársz tőle. 

Régen is, mindig tovább gondoltam a tanultakat, majd az almok során megláttam, hogyan érhetjük tetten, az ösztönös cselekvéseket. A gyakorlat, meg mutatja az elmélet helyességét csak meg kell látni! Ezért cseréltem fel bátran, a „hagyományos” nevelést, kiképzést egy újra. Ami csak részben "új", mert mindig a kényszerítés, az erőszakmentességre törekedtem, persze én is ösztönösen, a teljes elméleti tudás nélkül.
Néhány éve már ezeket a megoldásokat tudatosan alkalmazom  a kölyök nevelésénél.
A videó második részében egy szösszenet , újabb példa. Erősítsd meg a jót, hagyd figyelmen kívül ami nem kívánatos! 
A kicsi kutya rágta a borostyánt. Nem mentem oda, nem kiabáltam, nem ráztam meg a nyakbőrénél fogva, sőt a szájából se feszegettem ki a mérgező( hasmenést okoz) gyógynövényt . A JÓL ISMERT, kaja hívó jellel vettem rá, hogy abbahagyja A NÖVÉNY RÁGCSÁLÁSÁT !
Elég erős, jól bevésődött  inger volt a kattogás, ezért  el is jött a növénytől. Valami érdekest, felcserélt valami jobbra ! Az én hívásom kellemes érzést kelt benne, hiszen már megtanulta, hogy ha odaér hozzám finom falatokat kap. "Jutalmat" - ételt, simogatást, az én helyeslő, elégedett hangommal kiegészítve. Senki nem lett stresszes , ideges, mégis abbamaradt a rágcsálás.

El kell hívni, el kell érni, hogy az inger megszűnjön számára , majd a jó viselkedésre jutalmazni ! Ilyen egyszerű!
Persze nem az , mert vannak helyzetek, amikor az elhívás nem elég , sőt nem is működik csak szóra, jelre, mert a kutya figyelmen kívül hagy minket. Akkor bizony hamar tudni kell váltani! Bosszankodás, korholás helyett, plusz segítséget kell adni a pici kutyának, hogy megértse, mit is szeretnénk.