Helyben marad


Otthon végképp nem marad helyben, mert mindig utánunk jön. Jön, megy, állandóan!

Sokan nem szívesen küszködnek, inkább feladják. Én küzdelem helyett, a segédeszközök használatát javaslom. Ilyen eszköz, egy  hosszú póráz.

A történet

Vendégségbe jött hozzánk Gerry. Beszélgettünk a gazdikkal és kérdeztem a kutyaiskolás eseményekről, hogyan haladnak, mit tanulnak. Minden szuper, csak a helyben maradással vannak gondok. 
A kutya iskolán elhangzott tanács, hogy vegyél szögest és azzal majd sikerülni fog, nekem nagyon nem tetsző módszer. 
Gyakorolni kell otthon is, majd menni fog, mondtam első körben. 
A sok gyakorlásra nincs idő, dolog van a háznál, a kertben!  

Mindig van egy kifogás amiért a gazdik nem állnak neki, de az ok nem a lustaság. Sokkal inkább az, hogy nem tudják hogyan érhetnének el eredményt a legegyszerűbben! 

Ezért aztán megmutathattam azon nyomban, hogy hogyan is lehet szöges nyakörv és durva rángatás nélkül, eredményt elérni. Napi többször tíz perc kutyára szánt idő, megéri szerintem.
Egy módszer a sok közül.



A tíz méteres pórázomat harmadolva, kikötöttem a kutyát.  A fekvő pozíciót már ismeri a kutya , de én nem vagyok a gazdája, ezért használtam a "megvezetést", jutalomfalattal motiváltam, tettem a kívánt pozícióba. Előtte álltam és úgy helyezkedtem el, hogy feszüljön a póráz, majd így fektettem le.

Fekvésben a legbiztosabb és a legkényelmesebb pozíció, ezért ezt a formát választottam.  Egy falatot tettem a zárt tenyerembe, a megvezetéshez , hogy motivált legyen a kutya.

A falat szaga, nem maradt rejtve a kutya előtt, így lefeküdt, ahogyan irányítottam. Azonnal nyitottam a tenyerem, és megkapta a falatot, jutalmaztam a fekvését.  Ehhez a pozícióhoz több falatot nem is használtam, de  a zsinóros  harang , a dicsérő hangom, volt a további jutalom. 

Fekve maradt, nem ugrott fel, mert elértem, hogy koncentráljon rám, fekvésben. Mire koncentrált?


Motivációs tárgyként a zsinóros harangot használtam.
Jaj, hát a harangot is szétrágta hamar , hangzott az ellenvetés, a gazdi szájából rögtön.
Persze, az én kutyáim is így tennének , ha hagynám. De én nem hagyom. Azért marad az én harangom ép, mert sose hagyom a kutyánál, hogy kedvére rágcsálhassa!  
Csak a közös "játék" idejére lehet az övé!

Én irányítom a játékot! Én adom oda és én veszem el!
Amikor vége a tanulásnak elteszem a harangot, egy olyan helyre ahol a kutya nem éri el ! Csak a ritkán megszerezhető játék lesz igazán motiváló a kutyának. Unásig játszva, szétrágva, már érdektelen lenne számára. 
Egy részfeladaton túl voltunk, de még mindig nem ért véget a gyakorlás , nyújtom a fekvésben töltött időt. Ismét falatot használok megerősítőként. 

Miért?
Gerry, lefeküdt és fekszik is, de !- Időnként megerősítem a fekvő pozíciót, egy "fekszik " vezényszóval + a lába közé helyezem a jutalomfalatot, azaz dicsérem, a jóra.
Felegyenesedek. 
A testtartásom közvetíti a kutyának, hogy még nincs itt az ellazulás ideje .Egyenesen állok , nem hadonászok, nem fordulok el.

Én tudom, hogy Gerry megcsinálja, de még nem tudja készség szinten végrehajtani a feladatot! Sok gyakorlás kell még ehhez, nem elég mondani és parancsolni meg elvárni dolgokat. Kis lépésekben, részfeladatonként kell haladni, hogy majdan egy jókedvű, felszabadult helyben maradás lehessen. -Mondom, a gazdiknak is közben, mit miért teszek. 
"
A tekintetem, a hangom közvetíti, hogy fekve kell maradnod!Folyamatosan rád koncentrálok! Nézlek, te visszanézel, vársz ....

Én nem élek vissza a türelmeddel, pici koncentrációt kérek tőled , majd a pozíció megerősítése következik fekszik vezényszóval és - jutalomfalatot teszek a lábad közé!
A jutalmazást is kombinálom. Itt a megerősítő vezényszó után, a harang a jutalom. Lazán kínálom fel. A szádba teszem, hogy fekve maradj.

Egy perc, két perc, három perc kezdetben a helyben maradás , majd fokozatosan lehet nyújtani az időt. Nyújtanám is , ha az én kutyám lennél. De már nem vagy az, csak vendégségbe jöttél haza, így untad már a kötelező feladatokat .

 
  
Próbál kibújni alóla, beveti  a testét, az erejét, próbál feladásra "kényszeríteni". Kedveskedve lökdösődik, nem figyel, megpróbál felállni, hiába hallja az ismert vezényszót, nem fekszik le. Tudom, mit miért tesz, ezért résen vagyok. Én sem adtam fel! Nem is lettem türelmetlen!



Nem kiáltottam szögesért! A kezem és az eszem használtam kényszerítésként. A kezem azért, hogy tud, van erőm, amit használni is tudok ellened. Pont úgy, ahogyan te használod a tested ellenem, az ugrálással, dörgölőzéssel a tolakodó "szeretettel". 

Kényszer nélkül nem megy , de a kényszer nem egyenlő az erőszakkal!
Rábírtam a fekvésre, erősen megtartva nyakörvénél, nem engedtem felállni, de tudtam pihenésre van szüksége. Abban a pillanatban, ahogy a fara is földre került , feloldottam a feladat végrehajtás alól. 

Mehetsz, mondtam neki jutalomként! Hagytam pihenni.

Tudtam, hogy a koncentrálás, odafigyelés, fejben megterhelő számára, kell egy kis lazítás.


 Lazításként dögönyözés, szeretgetés , pici mozgás , aztán ismét fekvés. Előkerült a falat megint.


 A falattal "megvezetlek" - A kívánt pozíciót pedig jutalmazom.


Itt csak bemutattam egy lehetséges technikát, később figyelni kell a szabályos testpozícióra is,( nem oldalra kicsapott fenékkel kell feküdni) mert a fegyelmezett helyben maradás, a vizsga szintű,  végig szabályos fekvésben, koncentrált, figyelmes!

Ezután lazítás, szeretgetés, pihenés ismét. Újabb fekvés. Ekkor már látom kezdi  unni Gerry a gyakorlást, ám ez még nem ok arra, hogy abba is hagyjuk. Én döntöm el mikor van vége, nem te Gerry, mondom viccesen .( felnőtt, majdnem két éves kutya ! )

 Még egy fekvés

Figyelem , koncentrálás


  Figyelsz és figyelek . Mindketten koncentrálunk.


Még mindig helyben.
A kifáradás első jeleire nem kell abbahagyni a tanulást, egy majd kétéves kutyánál, de több motivációt, jutalmat kell adni és az első jól végrehajtott feladat után lehet befejezni. De nem akkor amikor a kutya dönt úgy neki ez elég volt, de akkor amikor én !

Ezért van az, hogy a videón végig csinálom, amit elkezdtem, elérem, hogy leül , aztán dicsérem, megvakargatom, több simogatással, feloldom a munka alól és békén hagyom .

Na, jó pihenj!

A lenti videó vége az, amikor végérvényesen "úgy döntött" elég volt, fogta és pótcselekvésként kiborította a vizet.
Félóra foglalkozás után teljesen szétesett a figyelme.

Persze érthető, hiszen utazott másfél órát autóval míg hozzánk ért. Aztán 10 perc múlva a nyakába zúdítottam a "tudományt".
Nem szokott hozzá, hogy ennyi ideig koncentrált legyen. Valaki utasításainak engedelmeskedjen.

Nem lehet mindent a nyakába zúdítani a kutyának azonnal, mert a gazdi most ér rá "tanulni". ( vagy mondjuk most fizetett be egy órát a kutyaiskolába, hosszú hónapok kihagyása után.

              

"Na, jó pihenj" -hangzott el. Ám a pihenés nem elnyúlt fekvést jelent, mert "csak " fejben fáradt el, nem fizikailag! Úgy pihent Gerry , hogy nézelődött, szimatolt , a gazdikhoz mehetett . Pihenés lehetne még a séta, laza labdázás vagy egy másik kutyával való játék is. Itt erre nem volt mód. 

Nincsenek megjegyzések: