Én nem vagyok háttér rádió.

Ne, ismételd a parancsokat folyamatosan
Milyen a háttér rádiózás? Az olyan, hogy csak azért szól a rádió, ne legyen csend . Beszél, de oda se figyelünk rá.
Sok ilyen gazdi  van, aki csak beszél a kutyához, ám a szavainak nincs súlya, a kutya oda se figyel rá. Én magam is beszélek a kutyához, de nem azért beszélek hozzá, hogy saját magam szórakoztassam, sem nem azért, mert azt gondolom, hogy utasítgatással muszáj nevelnem a kutyát.
Egyszerűen és tervszerűen megtanítom egy idegen nyelvre, hogy a kutyabeszéd mellett az emberi beszédet is értse!
Szavakat tanítok, amik konkrét cselekedeteket jelentenek, olyanokat, amit a kutyától elvárok. 
Nem úgy érek célt, ha háttérrádióként működök és folyamatosan mondom, mondom, hol kedvesen, hol mérgesen, hol kiabálva a nevét ismételem, vagy körmondatokban mesélem el, mit várok tőle.

A hangom,  a hangszínem jelent valamit a kutyának .

Elsősorban azt, hogy rám figyeljen, tanulja meg, hogy az ember szavakkal kommunikál. Keveset beszélek hozzá, de ha megteszem, annak oka van.
A kutya megtanulta, hogy az én hangomhoz sok-sok kellemes, jó élménye társul! Az én hangom jelenti az ételt, az italt, a játékot, sétát, a kizárólagos figyelmet rá, azaz mindazt a tevékenységet, amit ő nagyon szeret, amitől jól érzi magát. Az én hangomhoz kapcsolódik a napi élet minden szabálya, és bizony a hangszíne időnként büntető, haragos, aminek súlya van! A mérleg serpenyőjében a jó, a kellemes sokkal, de sokkal több, mint a kellemetlen. 

Szoros kötődést alakítok ki a kutyával, mert foglalkozom vele, tanítom, nevelem, sétálni viszem, ezzel biztosítom neki, hogy családi kutyaként, házőrzőként is kiegyensúlyozott "boldog" kutya lehessen. Az egészséges test és lélek eléréséhez a mozgás, a sport, a szellemi tevékenységek is hozzátartoznak! 
A kutyának az emberi világban való eligazodás "szellemi" azaz az idegrendszerére ható tevékenység. Határai és korlátai vannak, hogy egy kutya idegrendszere mennyire terhelhető, mint ahogyan az is, hogy mit, hogyan és milyen stabilan képes valamit megtanulni.  Kölyökként fejleszthető, edzhető ez az idegrendszer, nem csak elviselni kell és lehet a "hozott anyagot". Ezt szem előtt tartva, azért egy fontos figyelmeztetés!

A kölyök kutya fejébe nem lehet vödörrel önteni a tudományt ! Fokozatosság, kis lépések, rendszeresség!

Testileg, fizikailag sokkal többet bír el a kiskutya, mint fejben. Amikor a kicsi kutya elvonul (na) biztosítani kell neki a „pihenést” az elvonulás lehetőségét! Lehet csak öt perc, lehet tíz, de akár fél óra is eltelhet, míg regenerálódik és ugyan olyan lendülettel veti bele magát a játékba, a tanulásba! 

Az erős, stabil , jó idegrendszerű kutya , a környezet ingereire reagál, magabiztosan, elfogulatlanul viselkedik minden helyzetben. Szeret felfedezni, figyelmesen, érdeklődve szemlélődik és a tanultak alapján részt is vesz az eseményekben.

Én azért tanítom, hogy a közös sétáink örömet adó tevékenységek legyenek, ne csak a stressz forrása! Sok évre előre gondolkozom, mert tudom, hogy kölyök, fiatal korban kell megalapoznom, hogy felnőtt és öregkorban is velem együttműködő, "fegyelmezett" (önuralomra képes) kutyám legyen!
A "behívás"-egy szóra, azonnal, gyorsan, vonakodás nélkül - no, ez a városban kulcskérdés. ERRE NAGY HANGSÚLYT KELL FEKTETNI. Balesetet előzhetünk meg, elkerülhetünk sok vitára okot adó helyzetet , ha a kutyánk hívásra, azonnal mellettünk terem.

Mindent akkor tanulunk meg, amikor semmi tétje nincs. Hiszen tanulni, csak nyugodtan , stressz nélküli helyzetben tud a kutya. Az ember is csak akkor tud tanítani , ha higgadt, felkészült, nyugodt, céltudatos! 

Dezsi így kezdte tanulni  a "behívást". 

Akkor fogalmaztam meg részletesen milyen életkorban kezdjünk neki, hogyan kell elképzelni a kölyök tanítását!



Nincsenek megjegyzések: