Nevelési elv, gondolatébresztő

Farkas szelídítés az etológiai tanszéken, olvastam sokadszorra is a cikket. 

Na és ? -kérdezed mi köze van ennek a kutyaneveléshez?

Nekiálltam megfogalmazni, lásd kiemeltem vastag betűvel a számomra fontos részt, hiszen ráismertem a kölyök rottweilereink viselkedésére. Rendre visszatérő kérdés, mit tegyenek, amikor hazaviszik a hét-nyolc hetes rottweilert néhány nap után aktív lesz,  nagyon  harap. Belelendül a játékba, nem lehet leállítani, ha valamit el akarnak venni tőle , vagy bármiben is erőszakkal korlátozni akarják, morog, végső esetben oda kap! Sok éve válaszolunk a kérdésre, most is ezt teszem. Érvelek miért ne erőszakkal próbáld! Néhány idézet a cikkből segítségemre van ehhez.
Ámde a farkaskákra a kutyákkal ellentétben nem hatott a fenyegetés, szidalom, rossz szó. Pontosabban: hatott, de a várttal ellenkező irányban: minél inkább szidtuk őket, annál dühösebbek lettek, és annál ádázabbul folytatták a megszerzett pl. ruhadarab cibálását"" Ha egy kis farkas meg akar szerezni valamit, akkor azt megszerzi, és ebben egyszerűen nem lehet megakadályozni, nem lehet lebeszélni, mert gyors, céltudatos és makacs. Hiányzik belőle a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy, hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak. 

Mennyire ismerős viselkedés ugye?  

A kis rottweilerből nem hiányzik a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy , hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak , csak több maradt benne a "farkas" örökségből. "Gyors, céltudatos és makacs ". Én inkább határozottságnak tartom, nem makacsságnak ezt a viselkedést, de valóban megmakacsolja magát kis rottweiler , ha kényszeríteni akarják.  Felnőtt korra pont ezt a kitartást, nem feladást a küzdelemben, várjuk tőle, ezért nem leveréssel, terrorral kell jobb belátásra bírni. Rendre javasoljuk a türelmet és a "szelíd " módszereket. Ismét idézetek:
Ha valaki ellenszegül egy (szelíd) farkas akaratának, csúnya morgás, odakapás a válasz.
Ugye milyen érdekes? A kis rottweiler is így reagál! Olvasd csak tovább!
Le is szoktunk az ilyesmiről: meg kellett tanulnunk, hogy ha meg akarjuk őrizni a kialakított jó viszonyt, akkor el kell kerülnünk az olyan helyzeteket, amikor összeütközésbe kerülhetünk. Ha elmérgesedik a kapcsolat, az állatok kerülni fognak bennünket, és hiába a befektetett erőfeszítés, nem dolgozhatunk velük.

Mi volt a megoldás? A bizalom, a szelídítés , elfogadás, szemléletváltás! Mi lett az eredménye? Jól kezelhető , szelíd falka!
Ezért, ha idegen jön közénk, mindig meglepődik, milyen kedvesen, magas hangon beszélünk a farkasokhoz, mint a gyerekhez; mennyit becézzük őket és kedveskedünk nekik, ugyanakkor pedig szó nélkül tűrjük el, ha elővigyázatlanságunk miatt mégis megszereznek, leborogatnak valamit. Az állatok ezért cserébe - mondhatni, hiszen kutatókként hozzávetőlegesen ismerjük a fogságban tartott állományokat - a világ talán legszelídebb falkájává váltak, örömmel üdvözlik az idegeneket is, sokat kurkásztatják, simogattatják magukat, pórázon, szájkosárban bárhová - akár filmstúdióba is - elvezethetők, és tőlünk, nevelőiktől, eltűrnek bármilyen kellemetlenséget, még fájdalmas állatorvosi kezelést is."(idézem Kubinyi Enikő szavait ismét) 
Egy ilyen szemléletváltás zajlott le nagyon régen a kutyanevelés, kutyakiképzés terén is, ezért kap kiemelt hangsúlyt a pozitív megerősítés módszertana! Ezt a hozzá állást a rottweilereink régen megtanították nekünk!
A kutyákkal azért könnyebb dolgunk van, mint a farkasokkal , mert szociális, emberhez szorosan kötődő társállatok, nincs ez másként a rottweilernél sem ! Nem válnak vadállattá, még ha sokat meg is őriztek tulajdonságaikban farkassal közös őseiktől! Ezért felesleges rettegni és agyon ijeszteni az embereket a harapás rémével!
A rottweiler se válik vadállattá, "nem kattan be", ha jól neveled ! Régen nem farkas ! Nem is válik azzá, de ha nem együttműködő, könnyen megijeszt bárkit az ereje, határozottsága.

Megértés , elfogadás, szemléletváltás , helyes nevelés , tudatosság, tanulás, helyes kiképzési technika megválasztása a kulcs ! Nem a nyers erő használata az egyedüli üdvözítőmegoldás,  hibás azt tanácsolni , verd le, most mutasd meg ki az úr a hátnál!  Pici kölyöknél, növendéknél, de a felnőtt rottweilernél sem ez a megoldás! 

Minden rottweilerről szóló írás,  amit rottweileres írt , kiemeli: Ésszel neveld! Remek írások tucatjai szólnak arról hogyan .

Kerüld azt a kiképzőt aki csak a durvaságot hangsúlyozza ha rottweileresként hozzá fordulsz! Azt is, aki csak, agresszív, harapós kutyát lát benne ! Azt is aki csak alárendelhető robotot akar formálni minden kutyából ! 
Budapest 2013. Kné Tünde

Feltétlen olvasd el az elejétől a cikkeket! Nagyon érdekes az egész téma, az idézet csak figyelemfelkeltő, Kubinyi Enikő  írásából ! 
A farkas szelídítés rövid és szubjektív krónikája
Májusban születtek meg az apróságok. 2001-ben négyet, egy évvel később kilencet neveltünk fel közülük, egyet-egyet maga Horkai Zoltán. Május elejétől 40-50 napon át nem volt egyetlen átaludt éjszakánk sem: eleinte kétóránként keltettek a kicsik, később megelégedtek négy-öt órával. A minél szorosabb kapcsolat érdekében éjjel-nappal velünk voltak: nappal kis "kenguruzsebben" hordtuk őket a hasunkon, éjszaka pedig együtt aludtunk - a földön természetesen, mert azért az ágyat még később is szerettük volna használni. Két hetes korukig ugyan az állatkák nem tudták egyedül elvégezni a dolgukat: meleg, nedves szivaccsal ingereltük a hasat és a végbéltájékot az ürítéshez. Hét-nyolc hetes korukig ennél nagyobb gondunk nem is igen volt, ám ezután kezdett megmutatkozni igazi természetük. Nem csak vízszintes irányban mozogtak, mint a kutyák, hanem mindenhova fel akartak mászni, és meg is tették: szék, asztal, szemetesvödör nem jelentett akadályt. Mindent kiborogattak, mindent megrágcsáltak - akár a kiskutyák, ugyanebben az életkorban.
Ámde a farkaskákra a kutyákkal ellentétben nem hatott a fenyegetés, szidalom, rossz szó. Pontosabban: hatott, de a várttal ellenkező irányban: minél inkább szidtuk őket, annál dühösebbek lettek, és annál ádázabbul folytatták a megszerzett pl. ruhadarab cibálását. Ha egy kis farkas meg akar szerezni valamit, akkor azt megszerzi, és ebben egyszerűen nem lehet megakadályozni, nem lehet lebeszélni, mert gyors, céltudatos és makacs. Hiányzik belőle a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy, hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak. Ha valaki ellenszegül egy (szelíd) farkas akaratának, csúnya morgás, odakapás a válasz. Le is szoktunk az ilyesmiről: meg kellett tanulnunk, hogy ha meg akarjuk őrizni a kialakított jó viszonyt, akkor el kell kerülnünk az olyan helyzeteket, amikor összeütközésbe kerülhetünk.
Ha elmérgesedik a kapcsolat, az állatok kerülni fognak bennünket, és hiába a befektetett erőfeszítés, nem dolgozhatunk velük. Ezért, ha idegen jön közénk, mindig meglepődik, milyen kedvesen, magas hangon beszélünk a farkasokhoz, mint a gyerekhez; mennyit becézzük őket és kedveskedünk nekik, ugyanakkor pedig szó nélkül tűrjük el, ha elővigyázatlanságunk miatt mégis megszereznek, leborogatnak valamit. Az állatok ezért cserébe - mondhatni, hiszen kutatókként hozzávetőlegesen ismerjük a fogságban tartott állományokat - a világ talán legszelídebb falkájává váltak, örömmel üdvözlik az idegeneket is, sokat kurkásztatják, simogattatják magukat, pórázon, szájkosárban bárhová - akár filmstúdióba is - elvezethetők, és tőlünk, nevelőiktől, eltűrnek bármilyen kellemetlenséget, még fájdalmas állatorvosi kezelést is.



Nincsenek megjegyzések: